A kudarc a siker anyja (Kőrösi Csoma-konferencia Kovásznán)

Nagy Mária és Vidák István a nemezkészítésről és -felhasználásról, annak a pásztornépek életében játszott máig nélkülözhetetlen szerepéről szólt. A nemez a szövés feltalálása előtti korokba vezet vissza, de máig a legcélszerűbb sátor- stb. anyag a félnomád körülmények közti életmód számára, hímzett és mintás változatában pedig rendkívül szép is. Vidák István az indiai Kács-félszigeten bukkant hun leszármazottakra, akiknek lókultusza az ősmagyarokéval mutat rokonságot.

Csáji Koppány László a Dél-Urál viszonylag ismeretlen vidékein kutatta az ottani bronzkori települések maradványait, együtt az Orosz Tudományos Akadé­mia tudósaival, érdekes következtetésre jutott a későbbi korok ottani lovas-nomád, valamint fémműves és földműves népcsoportjainak kereskedelméről, egymásra utaltságáról, mely már a magyar őstörténetbe is átvezet.

Szathmári Botond a tibeti és a magyar államalapítás között vont párhuzamot a történelmi mondákat is elemezve, idézve a mai dalai lámát, aki kijelentette: ,,sosem hagytam fel a tibeti mítoszokkal való foglalatossággal, azok előző életeimre emlékeztetnek".

Sesztay Ádám diplomata a magyar nemzetpolitika jövőképének huszadik századi változásairól megállapította: a revíziótól eljutottunk az EU-s integráció igenléséig, de ama reményünkre, hogy a demokratikus automatizmus oldja meg nemzeti gondjainkat, rácáfoltak a fejlemények, az asszimilációmentes lét célját tulajdonképpen nem értük el.

Az aznapi második nagy fejezete az előadásoknak a népek identitásának kérdéseit taglalta. Benkő Mihály az omszki kipcsakok közé betagolódott egykori magyar néptöredék mai nyomait kutatta, Bartha Zsolt mongolista A mongolok titkos története című műről beszélt, melyben a magyarországi tatárjárásról is szó van. Bernád Ilona a természetgyógyászatba beépült három réteget, a honfoglaláskori sámán hitet, a középkori nedvtant és az újkori kóroktani szemléletet elemezve annak identitáserősítő hatására is kitért. Szász Tibor református lelkész a reformációnak a magyar azonosságtudat megszilárdításában játszott szerepére mutatott rá, mely Pázmányt is arra késztette, hogy nemzeti irányba vigye el a rekatolizációt. Gazda József a mai magyar identitástudat zavarairól és annak ideológiai alapjairól beszélt. Dr. Bartha Júlia turkológus a kipcsak török családba tartozó kunok megtelepedését és utóéletét taglalta a Duna—Tisza-közi szülőföldjükön, majd Horváth György nagykun kapitánnyal közösen, filmvetítéssel egybekötve beszámoltak a lovas emléktúráról, melyen a Radnai-hágótól a karcagi kun emlékhelyig vonulva megismételték a Köttöny kán vezette törzsek útját. Mint ismeretes, 1239-ben a kunok egy csoportja a mongoloktól űzve bekérezkedett IV. Béla királyságába.

Gazda Klára néprajzos a moldvai csángó identitástudat ficamait elemezte, Halász Pé­ter ismertetett dolgozata szintén e kérdéskörről szólt. Tóth Miklós Hágából küldött írása egy Nyugaton élő magyar életbölcsességét foglalta össze címében is: Szellemi hazánk a magasban — jövőnk (záloga) a földgömbön.

A konferencia harmadik napját a városi művelődési házban megtartott kerekasztal-beszélgetés zárta, melyet a Kőrösi-problematika és a magyar identitás kérdései összefüggéseinek szenteltek. Itt hangzott el Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövetének rendkívül érdekes felvezetője, melyben — kiemelve, hogy magánvéleményét közli — kifejtette: Kőrösi Csomában egyéb érdemei mellett a nemzetpolitika megalkotóját tiszteli. Kőrösi Csoma nem Julianus barátként, hanem az eredet tisztázásának szándékával indult útjára, ebben tehát tényleg úttörő. Az előadó úgy látja, az EU szintjén nyújtott jogérvényesítési lehetőségeket jobban ki kell aknázni, a kétoldalú kapcsolatokban pedig teljes jogegyenlőséget kell kérni, mert nem kedvezményekről van szó, hanem a népcsoportoknak kijáró jogokról. Úgy vélte, bizakodva tekinthetünk a jövőbe, a magyar kulturális autonómia és a gazdasági régiók átszervezése gyakorlatilag küszöbön áll, ezek kedvezően hatnak majd ki az erdélyi magyarság jövőjére. A hozzászólók árnyalták a képet, Csáji Koppány László moderátorként rámutatott, hogy a nagy hálózatok világában mindenkinek a maga szűkebb körében mekkora a felelőssége a kisebb csoportok kialakításában, ezekből épülnek fel ugyanis az átfogó hálózatok. A kesergő és a derűlátóbb megjegyzéseket szellemesen összegezte Vajda Gyula sinológus egy kínai közmondást idézve, mely szerint a kudarc a siker anyja.