Kenyértörés

Tőkés László karizmatikus személyisége, immár históriai temesvári szerepvállalása és következetes kiállása az erdélyi magyarság alapérdekeire nézvést vagy képes egymagában is ellensúlyozni az RMDSZ hierarchikusan kiépített, egypártrendszerűre alapozott erejét, vagy a hoppon, azaz EU-parlamenti képviselet nélkül marad mindkét csoport.

Ideális az lenne — mondom én szinte minden alap és meggyőződés nélkül —, hogy ha a függetlenként, egymagában (de nem magányosan) induló Tőkés is bejutna az EU-parlamentbe, s ha az RMDSZ jelöltjei is összeboronálnák azt az öt százalékot. De ez egyszerűen lehetetlen.

Rajtunk kívül pedig más támogatókra nem számíthatunk, a romániai, más nemzeti kisebbségek másképp kötődnek, mint mi a mindenkori román hatalomhoz. Bennünket is tulajdonképpen az oszt meg, hogy a hatalomhoz simuló, ennek kegyeit kereső, majdnem bármilyen pártcsoportosuláshoz csatlakozni képes, személyi és csoportkarrier építésére szakosodott képviseletet óhajtunk-e, vagy alapvető érdekeinket tekintve a részeredmények helyett demokratikus jussaink összességét igényeljük.

Pedig fontos lenne az egységes EP-képviselet, ahol a maradék magyarországi és a felvidéki magyar képviseletekkel, a velük szimpatizáló és kisebbségi kérdésekben egy húron pendülő csoportosulásokkal egységesen tudnánk fellépni olyan kérdésekben, mint az autonómia vagy a Bolyai Egyetem visszaállítása, amire, úgy tűnik, attól függetlenül lenne esély, hogy a jelenlegi magyar kormányzat ezekben az ügyekben nem támogatónk, hanem — ne kíméljük — elárulónk.

De ne ábrándozzunk.

Számomra Tőkés László 130 000 aláírásos támogatottsága az EP-jelöltséghez nem csak beszédes, hanem biztonságos alapot is jelent, attól függetlenül vagy akár annak ellenére, hogy az őt támogató személyekről — például Szász Jenőről — kinek mi a véleménye.

A vele párhuzamosan RMDSZ-talárban indított Frunda György minden diplomáciai és ügyvédi jártassága ellenére a szavazókban a neptuni és az ehhez kapcsolódó s az ezt követő történeteket asszociálja. Tőkés Lászlót a nagyváradi kongresszuson az RMDSZ-vezetésből kiebrudaló arroganciája pedig emlékezetesen ízléstelen volt. A legmeglepőbb Sógor Csaba indíttatása Tőkés László ellenében. Nekem személyesen — és bizonyára sokaknak — jó véleményem van róla, de a két személyt, illetve egy személyiséget és egy személyt egymás mellé állítva, erősen érzékelteti, hogy más súlycsoportba tartoznak. Ilyenkor pedig az edző be szokott szólni, vagy beint a ringbe: feladom a meccset.