Montevideótól Johannesburgig, 4.

Ezek után elmaradt a Svédország—Ausztria nyolcaddöntő, Svédország játék nélkül jutott tovább. A nyolcaddöntő további eredményei: Németország—Svájc 1—1 (1—1, 1—1) — e találkozó volt a világbajnokság nyitómérkőzése —, Olaszország—Norvégia 2—1, Franciaország—Belgium 3—1, Brazília—Lengyelország 6—5 (a brazil Leonidas három gólt lőtt), Csehszlovákia—Hollandia 3—0,

Románia—Kuba 3—3. Az olasz Scarpi sípjelére így állt fel a román csapat: Pavlovics—Bürger, Chirvin—Vintilă, Răşinaru, Rafinszki—Bindea, Kovács, Barátky, Bodola, Dobay. Góllövők: Bindea (35,), Socorro (45.), Maquina (69.), Barátky (88.), Socorro (103.), Dobay (105). Négy nap múlva újra találkozott a két csapat: Románia—Kuba 1—2. Vezette a német A. Birlem. Románia: Sadowski —Bürger, Felecan—Bărbulescu, Răşinaru, Rafinszki—Bogdan, Moldoveanu, Barátky, Pranzler, Dobay. Góllövők: Dobay (az első félidőben), illetve Maquina, Socorro. Akkor nem tudták, hogy a román válogatott hosszú időre távozik a világbajnokság döntőtorná­járól. A nyolcaddöntő utolsó mérkőzése: Magyarország—Holland-India 6—0. Vezette a francia R. Contie. A magyar csapat: Háda—Korányi, Bíró—Lázár, Turay, Balogh—Sas, Zsengellér, Sárosi dr., Toldi, Kohut. Góllövők: Zsengellér 2, Sárosi dr. 2, Toldi, Kohut.

A negyeddöntő: Olaszország—Franciaország 3—1, Svédország—Kuba 8—0, Brazília—Csehszlovákia 1—1 és 2—1, Magyarország—Svájc 2—0. Vezette az olasz R. Barlassina. Magyarország: Szabó—Korányi, Bíró—Lalay, Turay, Lázár—Sas, Vincze, Sárosi dr., Zsengellér, Kohut. Góllövők: Sárosi dr., Zsengellér.

Elődöntő: Olaszország—Brazília 2—1 és Magyarország—Svédország 5—1 (3—1). Vezette: M. Leclera. Magyarország: Szabó—Korányi, Bíró—Szaley, Turay, Lázár—Sas, Zsengellér, Sárosi dr., Toldi, Titkos. Gólszerzők sorrendben: Nyberg, Jacobssen (öngól), Titkos, Zsengellér, Sárosi dr., Zsengellér. A Paris Soir lap ezt írta: ...olasz—magyar döntő lesz, ha itt csak egy csapatot láthattunk, a magyart, de ott, a döntőben kettő lesz.

A döntő június 19-én a párizsi Colombes-stadion 75 000 nézője előtt:

Olaszország—Magyarország 4—2 (3—1). Vezette: Capdeville (francia). Olaszország: Olivieri—Foni, Rava—Serantoni, Andreolo, Locatelli—Biavatti, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi. Magyarország: Szabó—Polgár, Bíró—Szalay, Szőcs, Lázár—Sas, Vincze, Sárosi dr., Zsengellér, Titkos. Góllövők: Colaussi (6.), Titkos (8.), Piola (17.), Colaussi (35.), Sárosi dr. (70.), Piola (82.). Hetven percig még reménykedett a magyar tábor s a lelátón helyet foglaló Toldi, de aztán jött a 82. perc, és... A középre húzódott Biavatti faképnél hagyta őrzőit, majd az őt követő Piola elé gurította a labdát, s a középcsatár nem hibázott. 4—2.

A kisdöntőben: Brazília—Svédország 4—2.

A világbajnokság dobogósai: 1. Olaszország, 2. Magyarország, 3. Brazília. És gólkirálya: Leonidas (brazil) 8 góllal.

A II. világháború közbeszólt. A stadionok hangorkánját puskaropogás váltotta fel. Kegyetlen nyolc év következett. De alighogy elcsendesedtek a fegyverek, a FIFA vezérkara elhatározta, hogy folytatja a világbajnokságok megrendezését, és a visszavonulás gondolatával foglalkozó elnök, Jules Rimet tiszteletére Rimet Kupának nevezte el a tornát. Az 1946-os ülés viszont nem tudott dönteni a negyedik világbajnokság helyszínéről. Erre még két évet kellett várni. Ekkor Brazíliát bízták meg a világbajnokság megrendezésével.

Brazília a 200 000 férőhelyes Maracana-stadionnal várta a világ legjobbjait. Sajnos, csonka mezőny nevezett. De ez nem lepte meg a sportvilágot, hiszen háború volt, véres háború, s még véreztek a világégés okozta sebek. Hiányoztak a névsorból a fiatal szocialista országok, viszont újra jelentkezett az első világbajnokság nyertese, Uruguay, és uram, láss csodát, az eddig különcködő Anglia.

Sok vita támadt a lebonyolítási rendszer körül. A FIFA változatlanul a kiesési rendszer mellett tört lándzsát, ezt viszont ellenezték a házigazda brazilok... Végül is a címvédőnek és a házigazdának selejtező nélkül biztosították a helyet a tizenhatos mezőnyben. A többi nevezett válogatottnak selejtezőt kellett vívnia. Harminchárom nemzeti válogatott nevezett, de aztán menet közben tíz visszalépett: Skócia, Belgium, Ausztria, Törökország, Ecuador, Peru, Argentína, Burma, India és a Fülöp-szigetek. A megmaradt huszonhárom csapatot tíz selejtező csoportba osztották, s innen a következő válogatottak jutottak tovább: Anglia, Jugoszlávia, Svájc, Svédország, Spanyolország, Mexikó, Egyesült Államok, Uruguay, Paraguay, Chile és Bolívia.

Nehéz helyzetbe kerültek a rendezők, s hogy kialakíthassanak négy csoportot, meghívták a drámai küzdelemben kiesett Franciaországot. A franciák először elfogadták a meghívást, de aztán meggondolták magukat, így nélkülük hozták össze a négy csoportot, s úgy döntöttek, hogy a négy csoportgyőztes körmérkőzéses rendszerben döntsön a világbajnoki cím, a Rimet Kupa sorsáról.

A következő négy csapat került a körmérkőzéses döntőtornába: Brazília, Spanyolország, Svédország, Uruguay.

1950. július 9-én indult is a ,,körhinta": Uruguay—Spanyolország 2—2 (góllövők: Chiggia — 1—0, Basora — 1—1, Varela — 2—1, Zarra — 2—2), Brazília—Svédország 7—1 (góllövők: Ademir 4, Chico, Maneca, Chico, illetve Andersson), négy nappal később: Uruguay—Svédország 3—2 (Chiggia, Miguez 2, illetve Palmer, Sundqvist), Brazília—Spanyolország 6—1 (góllövők: Jair 2, Chico 2, Zizinho, Para — öngól, illetve Igoa). Most már csak az érmekről kellett dönteni. A bronzéremről: Svédország—Spanyolország 3—1 (góllövők: Jonsson, Mellberg, Palmer, illetve Zarra) és a Rimet Kupáról:

Uruguay—Brazília 2—1 (0—0). Az angol játékvezető, M. Reader sípjelére a következő két tizenegy vonult a pályára: Uruguay: Maspoli—M. Gonzales, Varela, Tejera—Gambettam Andrade—Chiggia, Perez, Miquez, Schiaffino, Moran. Brazília: Barbaros—Augusto, Danilo, Juvenal—Bauer, Bigode—Friaca, Zizinho, Ademir, Jair, Chico. A meddő első 45 perc után, a második félidő 40. másodpercében a brazil Friaca bombagólt lőtt. A Maracana 200 000 nézőjének nagyon nagy részével madarat lehetett volna fogatni, s közben a zöld gyepen a brazil játékosok elkezdtek gurigázni, hogy elaltassák az uruguayiakat. Erre fizettek rá. Az uruguayiak észrevették, hogy mire megy a játék, s ritmust váltottak. A 65. percben Schiaffino egyenlített, majd a 77.-ben Chiggia belőtte a győztes gólt. 2—1. A Maracanában a csendnél csak a döbbenet volt nagyobb.

A negyedik világbajnokság dobogósai: 1. Uruguay, 2. Brazília, 3. Svédország. Gólkirá­lya a brazil Ademir 7 góllal.