Nem singgel mérik (Kármentő)

Mi csak ráérősen fel a hegyen, de hát sokan jönnek szembe, a vállán sört cipelő s a beszédes hallótávolságba kerül, majd utólérjük őket. Más nem lévén, kivel szóba elegyedjék, nekünk is mondja. ,,Ugye, nem singgel mérik az embert, főnök úr?" Ezt köszönés helyett. ,,Másodiknak hoztak ki, de első es lehettem vóna, csak megsérült a kezem", s mutatja. Bal keze bütykeiről lement a bőr, nem vérzik. ,,Pedig ott akkora emberek es vótak!" — s mutatja. Mint egy biedermeier ruhásszekrény, de erre egy kicsit értetlenül néz rám. ,,Azt hozták ki elsőnek, ne" — s mutatja. A vállán a sörösflakonokat cipelő társát. Végigmérem mindkettőt. Utóbbi olyan egy hatvanas, zömök, de nem tagbaszakadt. A beszédes talán valamivel fiatalabb nála, egy fejjel magasabb, s kimondottan vékony legény. Az az inas fajta. ,,Amikor a söröshordót kellett vinni, akkor béakadt az ujjam. Osztán kellett a fát emelni" — s mutatja. Mint Toldi Miklós a szekérrudat, de erre kicsit értetlenül néz rám. ,,A másik lett az első, annak négy sört adtak. Nekem ezt a trikót, és diplomát es, nézze meg, főnök úr" — s mutatja. ,,És még valami papírokat", s hogy azokat is megmutathassa, kezembe nyomja az oklevelet. Melyen, hogy a város legerősebb embere vetélkedőn második helyezést ért el. Programfüzetet húz ki belső zsebéből, mutatom neki, hol a tombolaszelvény, s mit kell tennie vele. ,,Azzal es nyerek valamit, főnök úr?", s gyorsan visszateszi zsebébe. Ha Fortuna kegyeltje, talán, de ismét értetlenül néz rám. Kiveszi kezemből az oklevelet, büszkén lobogtatja. ,,Az iskolába nem kaptam diplomát, de most igen, met ugye, hogy nem singgel mérik az embert?" S megy tovább, észre sem veszi, hogy közben kaput nyitok, lemaradunk. Újabb társaság jön szemből, már azoknak újságolja a nagy hírt. De a kétszer idézett közmondást többet nem hozza szóba.