Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. május 1., hétfõ 01:32
Köszöntjük Fülöp, Jakab nevű olvasóinkat!

Írva vagyon a kovásznai templom tornyába, avagy miről regél a búza ára?

2010. április 29., csütörtök, Közélet
Úgy tűnik, április a világméretű katasztrófák kedvenc időpontja. Közelebbről a csernobili atomszerencsétlenséget említhetnénk, még közelebbről az izlandi vulkán pár nappal ezelőtti kitörését, mely a maga nemében triviálisan indult, de a fejlemények soha nem tapasztalt dilemmák elé állították az emberiséget.
Kis híján kétszáz évvel ezelőtt, ugyancsak áprilisban következett be az írott emberi történelem legnagyobb geológiai katasztrófája. A földgolyó velünk átellenes oldalán történt, Indonézia egyik szigetén. Ki hitte volna, hogy manapság Erdély legkeletibb sarkában találunk rá egy ezzel kapcsolatos tudományos kulcsinformációra?
Üzenet a múltból
A kovásznai belvárosi református templom monumentálisan egyszerű, gyönyörű épület. 1812—1815 között épült, azután, hogy 1802. október 26-án, fél órával a déli harangszó előtt (!) egy hatalmas erejű földrengés, mely a Kárpátok könyöke alól pattant elő, Isten addigi kovásznai hajlékát romokba döntötte. A tizenhárom évvel ezután felavatott új templom tornyára a következő üzenetet vésték fel őseink:
ANO 1815
Ferentz tsászár uralkodása alatt
Isten ditsÖségére épült
Frantzia háború és szűk
időben köböl búza 28 Rs
Szűkös időkről vall a torony felirata
Első olvasatban — az utolsó sort leszámítva — minden egyszerűnek és érthetőnek tűnik; a templomépítés Ferenc császár uralkodása idején történt, háborús időkben stb. Az utolsó sor magyarázata — többek közt — a parókia nagy szülöttének köszönhető, bár ,,Rózsa nénénk" emlékezetből idézte, és alaposan el is írta a szöveget: ,,Épült 1715-ben (ejnye! — Gy. S. megj.) / Frantzia háború / Nehéz idő / Egy köböl búza 28 rh forint" (Ignácz Rózsa, Ikerpályáimon, Gondolat, Bp., 1975, 30. old.). A tévedést és a szabados fogalmazást leszámítva az utolsó sorból ráérezhetünk, hogy a búza korabeli árát vésték fel a toronyra az akkor forgalomban levő pénznemben, azaz rhénus forintban kifejezve. (Egy öl 1,896 m-nek felel meg, egy köböl tehát 1,8963 = 6,816 m3-t jelent.) Nos, háborús időkben a férfiak távollétében valóban nehéz lehetett a föld megművelése. Legyinthetnénk — a szűk időkre hivatkozás érthető. És ezzel, azt hihetnénk, megfejtettük a toronyfelirat üzenetét. Csakhogy még a földtudományokkal foglalkozók körében is kevesen tudják, mi is történt 1815 tavaszán!
A Tambora éve
Anno 1815. április 5-e akkor épp szerdára esett. Estefelé az indonéziai Sumbawa-sziget keleti félszigetén az átmenetileg pihenő vulkánként elkönyvelt, több mint 4000 m magas Tambora füstöt és hamut kezdett lövellni az ég felé, kb. két órán keresztül. Közel 10 cm-es hamuréteg ülepedett le ezt követően a talaj felszínén. Pár napos szünet után, április tizedikén délután újra begyúlt a vulkán. Ismét hamut lövellt három órán keresztül, de ezúttal sokkal nagyobb erővel, mintegy 43 km-es körzetet beborítva. Váratlanul, 20 óra körül következett be az emberi emlékezet által valaha is tapasztalt legnagyobb robbanás: a Tambora csúcsa, a kúp felső, 1200 m-es darabja egyik pillanatról a másikra a levegőbe repült (Hédervári P., 1982).
Hogy fogalmat alkothassunk a méretarányokról, tekintsünk az 1777 m magas Lakóca-csúcs felé a Háromszéki-medence 500 m-es tengerszint feletti magasságáról. (A többi domborzati formát tegyük félre — gondolatban!) Épp 1200 m szintkülönbséget látunk! És most képzeljük el nagy hirtelen felrobbanni, levegőbe repülni — eltűnni (!) — ezt a hatalmas kőzetmennyiséget! A Tambora robbanását rettenetes földrengés követte, mely hatalmas szökőárat keltett. Két napon át éjszakai sötétség uralkodott a vidéken és annak hatalmas körzetében, 71 000 ember szörnyethalt, eltűnt nyomtalanul Sumbawán és az ahhoz közeli szigeteken.
A Tambora jelenleg egy 2922 m magas csonka kúp. Körülbelül 150 milliárd tonnányi anyag durrant szerteszét a legkevesebb tízezer atmoszférára becsülhető pokoli nyomás elszabadulásakor. A finomabb törmelék 43 km magasságig röppent. Csak kénvegyületekből 60 millió tonna került az atmoszférába, éveken át tartó sűrű felhősödést és ezt követő lehűlést idézve elő. Az Észak-amerikai Egyesült Államokban (ez volt a korabeli neve) akkortájt már folytattak tudományos adatgyűjtést. Ezek szerint az Államok mérsékelt égövi vidékét még júniusban, egy évvel a katasztrófa után is 15—20 centiméteres hóréteg fedte. (Year without a summer — nyár nélküli esztendő, ekként maradt fenn a krónikákban.) A kovásznai templomtorony felirata tehát akarva-akaratlan a Tambora évének, az emberiség legnagyobb földtani katasztrófájának, pontosabban a természeti csapás Kovásznán megszenvedett következményeinek is emléket állít.
Fény derül a titokra
A Tamborával kapcsolatos szakirodalom hatalmas, és rengeteg, egymásnak ellentmondó információval terhelt, érthető okokból. Évekkel ezelőtt a kovásznai belvárosi református templom sikeres renoválásakor az egyházközösség rendelkezésére bocsátottam egy kétoldalas szöveget (készülő könyvem bevezető sorait) épp a toronyfelirat magyarázatáról. Abban még óvatosan úgy fogalmaztam: tudományosan tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a ,,nehéz idő" alatt a Tambora évét kell értenünk, melyről Kovászna korabeli népének ilyen megfogalmazásban nem lehetett tudomása. Csakhogy a ,,tiszta lelkiismereten" kívül eleddig nem volt több konkrét bizonyítékom. Ki hitte volna, hogy valaha is fény derül a titokra?
A napokban a világhálón véletlenül találtam rá az angliai Cambridge Egyetem egyik közleményére: Clive Oppenheimer: Climatic, environmental and human consequences of the largest known historic eruption: Tambora volcano (Indonesia), 1815. (Magyarán: a Tambora történelmi kitörésének klimatikus, környezeti és társadalmi következményei.) A tartalmi összefoglaló ígéretesnek látszott, csakhogy a teljes szöveg nem volt elérhető a nagyközönség számára. Szokásom szerint baráti segítséghez folyamodtam. A Kovászna-kutatás legnagyobb támogatója, dr. Csige István (a debreceni egyetem tanáraként, a Magyar Tudományos Akadémia debreceni atomintézetének kutatói minőségében) levélben kereste meg cambridge-i kollégáját. És napokon belül elektronikus ,,palackpostán" tiszteletpéldányt kaptunk a keresett cikkből. A harmincoldalas dolgozat — nem véletlenül — döbbenetesen szép idézettel kezdődik Lord Byron 1816-ban (!) írt Darkness (Sötétség) című verséből. A kitörés történetétől kezdve a Grönland jegében fellelt Tambora-törmelékanyagig, a Tambora okozta írországi tífuszjárványig stb. mindenről szó esik benne. És a 23. oldalon — elzsibbadtam, amikor megláttam — a gabona piaci árának grafikus ábrázolása látható, a Tambora okozta klímaváltozás következményeit szemléltetve Európában és Észak-Amerikában 1815—1820 között. Osztrák—magyar önmagunkat balról az első sorban keressük (lásd: Poland, Crakow)! A magyarázó szövegből kiderül: az 1815-beli piaci búzaárakat egyezményesen 100-as indexszel jelölik, és ehhez viszonyítva követhetjük a további évek árevolúcióját. Kivétel Ausztria, Bajorország, Württemberg, Szászország és Lengyelország esete (épp rólunk van szó, az első sorban), ahol a rozs (!) árának alakulását voltak kénytelenek feltüntetni. (Gyenge termésről, robbanásszerű piaci keresletről olvashatunk a cikkben! T. olvasó! Fele sem tréfa! Rettenetes éhínség lehetett Háromszéken!)
A búza árának alakulása 1815―1820 között
Ezek szerint az 1815-beli osztrák—magyar búzaárról nem volt információjuk? — fogalmazódott meg bennem a kérdés. De hiszen tisztelt tudós urak szerte a nagyvilágból! Jöjjenek Kovásznára! Itt látható a búza ára a templomtoronyra vésve!... És elektronikus postafordultával elküldtem Cambridge-be (a tudomány fellegvárába) a felirat fényképét, lefordított szövegét is, természetesen köszönetemet mellékelve az ajándék cikkért. Alig egy hétre rá jött a válasz: a földrajz tanszék egyik doktorandusa afelől érdeklődött, miként tudhatná meg a helyi, kovásznai klímaindexet. És tiszteletteljes üdvözletét is küldte a templom hitközösségének! Ezúton továbbítom azt Kovászna népének ünnepélyes megilletődöttséggel. Mert hadd szabadjon dicsekednem: apai nagymamán ágán a dédszülők igenis, részt vehettek a templomépítésben. Képi bizonyítékom nem maradt róluk, de engedtessék meg látnom is őket — szegényes ünneplőbe öltözött ,,ismeretlenekként" — a templom 1815-beli avatásán...
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most