Az anekdota igazsága

A Markó által a Tőkés Lászlót támogató szervezetekkel folytatott tárgyalások kapcsán idézett anekdota egyrészt a Traian Băsescu leváltásáról szóló népszavazás után a választói egy részével szembekerült, így válaszlépésre kényszerült RMDSZ helyzetét, másrészt pedig az erdélyi magyar—magyar versengés kétesélyes kimenetelét tükrözi.

A szövetség mindenesetre enyhe lépéselőnybe került a tárgyalások kudarcát követően. Rendkívül taktikusan saját nyíltságukat nem csak hangoztatták, hanem felajánlották a jelöltlista második helyét Sógor Csaba szenátornak, aki olyan témákkal, mint az autonómia vagy a magyar nyelv hivatalos nyelvként történő elismertetése, anélkül kampányolhat, hogy következetlenséggel vádolnák. Ráadásul Sógor jelölése válasz kíván lenni azokra a vádakra is, miszerint a szövetség csúcsvezetése nem tűri meg a másképp gondolkodókat.

A jelenlegi helyzetben négy elméleti lehetőség létezik a magyarság brüsszeli képviselete ügyében. Az ideális az lenne, hogy bejutnak az RMDSZ jelöltjei és Tőkés is — ez azonban szinte lehetetlen. A második, hogy bejut az RMDSZ, nem jut be Tőkés. A szövetség ezzel támogatottságát bizonyítaná, és a továbbiakban vélhetően nem kezelné egyenrangú partnerként az erdélyi magyar ellenzéket. A harmadik, hogy bejut Tőkés, a szövetség jelöltjei pedig itthon maradnának. Az RMDSZ kudarca akár a valós rendszerváltozáshoz vezethetne a szövetségen belül, az ellenzék azonban kénytelen lenne megválni legnépszerűbb politikusától, és kérdéses, hogy elő tud-e állítani még egy, Tőkéshez hasonló, karizmatikus, hiteles és elismert személyiséget, aki a romániai politikai életben is érvényesülni tudna.

Az utolsó lehetőség, hogy sem Tőkés, sem a szövetség jelöltjei nem jutnak be az Európai Parlamentbe. Noha látszólag ez a legrosszabb az erdélyi magyarság számára, nem kizárt, hogy hosszú távon ez jelentené a kiegyezés, az összefogás és a valós rendszerváltás garanciáját. A veszteség ugyanis kellő alázatra kényszerítheti a két tábor vezetőit. Ráadásul 2009-ben ismét rendeznek európai parlamenti választásokat, a most szerzett mandátum így szűk másfél éves.

Az anekdotát parafrazálva tehát megkockáztathatnánk, hogy az erdélyi magyarság szervezetei között hosszú távú együttműködés lesz, ha brüsszeli képviselet egyelőre nem lesz. Ha lesz, nem lesz...