Tóparti szemétazonosító (Tavaszi nagytakarítás)

A gátnak besenyői útra rúgó sarkánál degeszre tömött, nagyméretű nejlonzsákok, mellettük fém-, fa-, műanyag roncsok halmai sorakoznak.

Más témában utazom, de a tavaszi ünnepek négyeséhez — húsvét, Szent György-nap, a Föld napja, a majálisos májusi napok — illesztett környezettisztasági rohamok felette érdekelnek. Lépten-nyomon érzékelem, hogy ezek súlypontja az iskolákra tevődött át, ami azért is szerencsés, mert ezek a mai gyerekek lakhelyi illetőségük révén befedik az egész térséget, Maksa esetében Sepsibesenyőt és Eresztevényt is, de a víztározó lévén messziről ideérkező kipróbált hulladék- és szemétgyűjtő, ezeknek a kis- és nagy iskolásoknak a szemeteszsákjai láthatóakká válnak a Cenk alatt is.

Évek óta sokféle szöveg hangzik el ennek a tónak a partján, hogy a szemetelési, környezetszennyezési nemes versenyben kik járnak élen. A fültépő manelezenével együtt hozzák-e Brassóból ide a háztáji hulladékot, ők termelik-e az itt található szemetet, vagy a helybeliek is megérik a pénzüket? Néhány évvel ezelőtt jómagam a brassói nagyáruházak súlyos reklámfüzetkötegeire találtam a tóparti sásban. Azt hittem, hogy ha az érdekeltekkel közlöm a vonatkozó fotódokumentációt és a csatolt ténymegállapító szöveget, akkor azokat a trógereket, akik a reklámanyag szétosztását egy tóparti víkendezésre váltják, talpukra útilaput kötve cégüktől eltanácsolják.

Tudtommal nem ez történt, lapunkat még csak válaszra sem méltatták.

Maksán a víztározó gátján Dalnoki Sándor testnevelés- és sporttanár, a szemétgyűjtő akciók több évtizedes szervezője és irányítója felvilágosít: az eldobott tévékészülékeket — egy képernyőkeretet személtetőeszközként rámaként az arcához is illeszt —, a rozsdás mosógépmaradványt, a kibelezett hűtőládát nem az idegenek hordják a maksai tópart erdejébe, és nem ők helyezik el vélt örök nyugalomra a tavasszal mogyoróalj-virágszőnyeggel beterített erdő fái közé.

Az egyéb szemét- és hulladékféleség már a klasszikussá vált kategóriákba tartozik: pillepalack, konzervdoboz, női kenceficés műanyag göngyöleg, fél pár cipő, zokni, egyszer használt gatyácskák stb. területileg vegyes származásúak: a helybeliek és a jövevények együttesen alakítják ki magukról azt a képet, állítják ki azt a bizonyítványt, amelyet ezek a gyerekek és tanítóik, tanáraik próbálnak a természet arcáról letörülni.

Igen, mert ők lesznek azok, akik otthon is rászólhatnak édesanyjukra és édesapjukra, hogy anyu, apu, miért dobod a bokor alá azt a szemetet?

Ilyenkor, tavasszal a megújuló természet panorámája gyönyörű. Ha tehetném, kiemelném közülük, és mindenki számára felismerhetővé tenném azokat a gyermekeket és felnőtteket, akik a természet szépségének és tisztaságának melegét képesek érzékelni, és mások szégyenét is hajlandóak eltüntetni.