Korrupció az egészségügyben (A hivatal álláspontja: szolgáltatói nyomás a kórházakon)

A megyei közegészségügyi igazgatót annak kapcsán kérdeztük az egészségügybeli korrupcióról, hogy a közalkalmazottak erkölcsös magatartásának meghonosításáért, a csúszópénz és a korrupció visszaszorításáért kezdeményezett körút alkalmával a Demokrácia Gyakorlatba Ültetéséért Egyesület sepsiszentgyörgyi találkozóján azt mondta: Kovászna megyé­ben is gondot jelent a csúszópénz gyakorlata, de még nagyobb probléma a közbeszerzéseknél kialakult korrupció.

— Sokan ellenzik a vizitdíj bevezetését, és szinte ugyanannyian azt remélik ettől, hogy megszűnik a hálapénz intézménye, nem kell a betegeknek azt keresniük, hogyan viszonozzák az egyébként államilag megfizetett munkát. Emberi jóérzés, virágcsokornyi köszönet mindig lesz, és szükség is van rá, de a közpénzen bukó korrupció az adófizetőt is bosszantja. Mi a helyzet e tekintetben Háromszéken?

— A hálapénz egy berögződött társadalmi szokás, mert nem feltétlenül az orvos igényli ezt. Nagyon remélem, hogy kevés az a helyzet, amikor ezt egy egészségügyben dolgozó személy nyíltan érezteti a beteggel. Ha már működik, csak azon a szinten kellene működnie, hogy a beteg egy orvos-beteg kapcsolat vagy kórházi beutalás után úgy érzi, személyesen meg szeretné köszönni azt, amit érte vagy a hozzátartozójáért tettek, és akkor azt mindenki a saját elképzelése szerint bonyolítja le. Ezt sem tartom helyesnek, mert ha nekem van egy fizetésem, és a munkahelyi kötelezettségeimet látom el, akkor azt mosolyogva, kedvesen, odafigyelve a betegre el kell látnom, ha kapok egy csokor virágot, ha nem.

— Ellenben ennél sokkal nagyobb baj, ami a közpénzekkel történik, de itt is különbséget kell tenni kórház és kórház, megye és megye között. Elsősorban a gyógyszertári láncokra, illetve a nagy forgalmazókra gondolok, amelyek meg is engedhetik maguknak, mert nagyon nagy mennyiségű gyógyszert forgalmaznak, illetve ha még monopolhelyzetben is vannak, ők az egyedi beszállítók, akkor azzal jönnek, hogy ez az én áram, ez az én termékem. A nagyobb gond a gyógyszerreklámokkal van, eléggé agresszív politikát követnek a gyógyszercégek termékeik népszerűsítésére. Azt mondják, az övék a legjobb, a többi mind hamis, az övék az egyetlen, mely megfelelő gyártási technológiával készül, ami uniós normák szerinti, mely szent és sérthetetlen. És akkor jönnek az apró figyelmességek, a mindennemű adományok, ajándékkirándulások, amikről mindenki tud.

— A korrupciós lánc melyik szakaszán jelentkezik ez leginkább, és hol lehetne megállítani a folyamatot?

— Közvetlenül az orvoshoz folyamodnak. Vannak olyan helyzetek, amikor a napodat azzal kellene kezdened, hogy meghallgatsz két-három gyógyszercéget, mert jön az ügynök, és bemutatja a terméket. Ha csak bemutatja a termékét, és felkínálja, hogy ez egy alternatíva, akkor nincs semmi gond, mert ez is a tájékoztatás egyik formája, de nem erről szól. Ezt sokkal agresszívebben próbálják érvényesíteni. Nyilván, ha erre megkapják a partnert az orvosban, akkor már kialakulhat az érdekközpontú együttműködés. A programos gyógyszerekkel kapcsolatban hangzott el sokszor, hogy mekkora korrupciós ügyek vannak ezen a téren, ezekről azt kell tudni, hogy általában a finanszírozásuk megadott kezelési sémák szerint történik, és legtöbb esetben az onkológiai betegeket, az AIDS-betegeket egyetemi klinikákon látják el, tehát a beteg már egy beállított kezelési sémával érkezik haza, amit az onkológus, illetve a szakorvos követ, de csak nagyon indokolt esetekben változtat rajta. Ezért egy ilyen megyében, ahol nem az itteni orvos javasolja a gyógyszereket, ha kénytelen is megrendelni az adott szert, ebből neki vajmi kevés haszna származik.