Jövőjüket féltő tanárok (Tanácskozás az oktatási törvényről)

A résztvevők egyebek mellett a művészeti oktatás, a testnevelésórák, az ingázási pénz, a 20―30 éve oktató, mégis egyetemi tanulmányok folytatására kényszerülő tanítók, a felekezeti oktatás helyzetét kérték számon ― és nem is kaptak mindenre megnyugtató választ.

Előbb Markó Béla ismertette az új jogszabály anyanyelvű oktatásra vonatkozó rendelkezéseit, előrelépésnek minősítve többek között a történelem és a földrajz magyar nyelvű oktatását, a román nyelv oktatására vonatkozó cikkelyeket, a decentralizáció hozadékait, a pozitív diszkriminációt a fejkvótarendszer alkalmazásában a nemzeti kisebbségek iskoláiban.

Bokor Tibor szenátor, a felsőház oktatási bizottságának tagja hangsúlyozta: az elmúlt húsz év legjobb törvénye a jelenlegi, amely minőségi oktatást, valós decentralizációt, diákközpontú megközelítést tesz lehetővé, csökkentik az óraszámot, nő az opcionális tárgyak aránya, megszűnik a jelenlegi felmérési rendszer, kompetenciákat mérnek fel a vizsgák során, az iskolák versengeni fognak egymással, kiiktatják a politikai befolyást azzal, hogy igazgatók vizsgáztatását a tanintézmények, önkormányzatok és szülők képviselőiből álló iskolaszékek felügyelik.

A politikus hangsúlyozta: minőségi javulást csak akkor lehet elérni, ha a rendszeren belüli címzetes rendszert megszüntetik, és az iskolák maguk alkalmazzák a tanárokat ― ez bizonyult egyébként a legkényesebb témának, az előadók ugyanis a szakszervezeti ellenkezést tették szóvá, a résztvevők véleménye pedig megoszlott, némelyikük egyetértett az intézkedéssel, mások felvetették: az amúgy is folyton vizsgázó tanárokat újabb megmérettetésnek teszik ki, ráadásul a címzetes állás elnyeréséért már bizonyítottak és megdolgoztak. Markó Béla a központosított és a decentralizált rendszer előnyeit, illetve hátrányait ecsetelte, elismerve, létbizonytalanságot jelent a rendszeren belüli címzetesség megszüntetése, de stabilitást az iskolai címzetesség is nyújthat. Kényes kérdésnek bizonyult a szakszervezet ügye is. Az RMDSZ elnöke szóvá tette, hogy a szakszervezetek nem csak a címzetesség felszámolását ellenzik, hanem a magyar nyelvű oktatás legnagyobb ellenzőinek bizonyulnak, azt kérdezte, miért nincsenek magyar vezetők az érdekvédelmi szövetségekben, hogy nyomást gyakoroljanak vezetőikre, ne legyenek nacionalisták, mire megjegyezték: több résztvevő szakszervezeti tag. Bokor Tibor azt mondta, ha Hargita és Kovászna megyében tiltakoznak a törvény ellen, akkor nem tudjuk, mit akarunk, szerinte béremelés ügyében lehet tüntetni, de a jogszabály ellen nem.

A tanácskozáson felmerült továbbá a művészeti oktatás helyzete ― ebbe a megyei önkormányzatoknak kell besegíteniük ―, a hitoktatás, a testnevelésórák ügye ― ezt elemi tagozaton a tanítók tartják ―, az iskola utáni iskola program finanszírozása ― ezt a minisztérium külön szabályozza majd ―, a 20―30 éve tanügyben dolgozó tanítók helyzete, akiknek magasabb fizetésért akár ötvenévesen is be kell iratkozniuk az egyetemre ― erre tízéves határidőt szab meg a jogszabály, derült ki a válaszokból ―, a felekezeti oktatás helyzete ― a jogszabály erre vonatkozó cikkelyei igencsak kuszák ― és egész sor más kérdés, melyekből kitetszett: számos ismeretlent, lehetőséget és veszélyt egyaránt magában rejt a jogszabály.