Sepsiszentgyörgyi közvita nacionalista felhangokkal

A párbeszéd ezúttal sem jött létre, a tervezett módosítások ellen lázongó románok semmilyen érvet nem hajlandóak elfogadni, mindenféle, a nacionalizmustól a demagógiáig terjedő kifogásokkal éltek — bár nacionalista eszmefuttatások magyar részről is elhangzottak.

Az elmúlt években nem övezett akkora érdeklődés egyetlen Sepsiszentgyörgyön zajlott közvitát sem, mint a tegnapit: a városháza gyűlésterme megtelt érdeklődőkkel. Antal Árpád András polgármester felvezetőjét követően — melyben többek közt azzal okolta a mostani utcanév-változtatás szükségességét, hogy a város identitása mindenki számára egyértelművé váljon — Ioan Lăcătuşu sorolta hosszan kifogásait. Nem jó az, ha a román közösség számára fontos személyiségeket mellőzik, jelentette ki, utalva arra, hogy a Horia, Cloşca és Crişan utcát az utcanévadó bizottság javaslatára visszakeresztelnék régi nevére, azaz Attila utcára. Az 1918. December 1. út felosztásáról úgy véli, az már többé nem kerülhet terítékre, miután az előző városvezetés kétszer kísérelte meg a Petőfi Sándor névadást, s ez ellen bírósági döntés született. Az ilyen változtatások a nemzetiségek közötti ellentétek elmélyüléséhez vezetnek — fejtette ki. Persze, a költségek felemlítése sem kerülte el figyelmét, miként a későbbiekben felszólaló nemzettársaiét sem, holott számtalanszor elhangzott már: a lakóknak sem, az önkormányzatnak sem kerül pénzébe a személyi iratok cseréje. Az utcanév-változtatás elhalasztását javasolta, az érintettek előzetes megkérdezését akár népszavazás formájában is — hogy ez már pénzbe kerülne, az nem fontos. Kifogásaira a polgármester válaszolt, véleménye szerint szó sincs etnikai konfliktusról, illetve ha igen, azért azok felelősek, akik gerjesztik. A tervezett utcanév-változtatás egy lépés a normalitás felé, ha Sepsiszentgyörgy lakosságának háromnegyede magyar nemzetiségű, ennek az aránynak az utcanevekben is érvényesülnie kellene — ezt a valóságot kell elfogadniuk a románoknak. Rodica Pîrvan más támadási felületen próbált érvényesülni, azt mondta, nem érti, miért kommunista ízű a Barátság, Testvériség, Fáklya, Jövő utcanév a Horia, Cloşca és Crişan átnevezését egyenesen provokációnak nevezte, s hogy Petőfinek, Eminescunak, a két nemzeti költőnek csak ,,egy farkincányi" utcahossz jusson, megalázó — mondta. A kommunista idők névadásáról a polgármester annyit mondott, a Jövő utca például a temetőbe vezet, az ilyen és ehhez hasonló hibákat kell kijavítani. Román érzékenységről meg mindaddig fölösleges beszélni, míg a városban mai napig is számos utcanévtábla csak egynyelvű, s ezek kétnyelvűvé változtatásáért egyetlen román sem emel szót. A már-már elfajuló vita végére Incze Sándor nyugalmazott tiszteletes felszólalása tett pontot: szomorú, hogy értelmes emberek ebből is román—magyar kérdést csinálnak, a sovinizmusnak itt nincs helye, a nemzetiségeknek egymást becsülniük kellene, választott vezetőinket pedig támogatni, nem támadni — mondta. A közvita ezzel zárult, az utcanév-változtatási tervezetet legközelebbi ülésén napirendjére tűzheti az önkormányzat.