Oktatási törvény alulnézetből (Sikeres Székelyföld konferencia)

Markó Béla miniszterelnök-helyettes az államfő által beharangozott drasztikus megszorító intézkedésekre való utalással kezdte beszédét, megjegyezve: nehéz ilyenkor derűlátónak lenni, majd rámutatott, központosított, pazarló, bürokratikus államban élünk, más államok példája pedig azt mutatja, ilyenkor az oktatást kell fejleszteni, az új jogszabály pedig valós decentralizációt teremt, amely Székelyföld képét is megváltoztathatja.

Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő az iskolai autonómia lehetőségeit vizsgálta előadásában, hangsúlyozva: az országos tendenciával szemben Háromszéken nem csökkent az iskolák száma. Ennek ellenére a gyermeklétszám visszaesése, a középiskolai rendszer túlméretezettsége miatt el kell dönteni, milyen iskolarendszerre van szüksége a jövőben Háromszéknek, Szé­kelyföldnek. Birtalan József, a Hargita megyei önkormányzat megyemenedzsere a székelyföldi megyék együttműködéséről beszélt, Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi alpolgármester a jogszabályhoz fűződő néhány dilemmáját ismertette a konferencia résztvevőivel. Kérdésként vetette fel, mi lesz a leadott vagy már elnyert európai uniós pályázatokkal, ha az iskolák a városi önkormányzattól átkerülnek a megyeihez, potenciális veszélyeket lát a vezetőtanácsok működésében, az iskolai alkalmazások során pedig az ismeretség is szempont lehet — fogalmazta meg aggályait. Bokor Tibor szenátor a jogszabály gyakorlati alkalmazására tért ki, az aggodalmakra válaszolva kifejtette: szerinte a vezetőtanácsokban az igazgatók érvényesíthetik akaratukat, az önkormányzatoknak pedig oktatási irodákat kellene létrehozniuk, és az iskolaszékekbe ugyanazokat a képviselőket kellene küldeniük, hogy jobb rálátásuk legyen a problémákra. A két megye közötti együttműködés lehetséges módjának a szakiskolai képzés összehangolását nevezte, azzal példálózva, hogy a térségnek nincs szüksége két-három gyengén felszerelt mezőgazdasági líceumra, amikor működhetne egy korszerű intézmény is, amely az egész régiót kiszolgálná.

A hozzászólások során egyebek mellett felvetődött még a pedagógusképzés helyzete — elhangzott: folyamatos együttműködésre lenne szükség a tanárjelölt és az iskola között —, az iskolaszékek összetétele — ez egyébként a jogszabály egyik legvitatottabb pontja, az iskolai vezetőtanácsban a szülők és önkormányzatok a tanárokkal egyenlő arányban képviseltetik magukat —, a decentralizációval járó buktatók, pluszköltségek, a szü­lők felkészültségének kérdése, Biró Zoltán professzor a tudásrégió létrehozását vetette fel, Henning László, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke a pedagógusok pénzügyi ösztönzését érintette, hangsúlyozva: az oktatási decentralizáció az autonómiatörekvések egyik pontja.