Szivárvány 340 színnel (Háromszéki diáknapok)

A rendezvény mindig több és másabb az előző évinél, idén volt is olyan résztvevő, aki kicsit zsúfoltnak találta a programot, de az biztos, hogy élménydúsabb szórakozást nehezen lehetett volna kitalálni ennek a sokat szidott korosztálynak, amely azonban három napig sziporkázó bőséggel ontotta az ötleteket, és ezalatt egyetlen rosszkedvű arcot sem lehetett látni. A vesztesek között sem. Három nap alatt 340 tizenéves, azaz 17, egyenként húszfős csapat szállt versenybe, és küzdötte át magát 47 különféle, izmokat, ismereteket és rejtett erőket is megmozgató megmérettetésen — pusztán azért a címért-rangért, hogy 2010-ben ők a legjobbak. Volt azért (jelképes) ajándék is, de nem ez számított. Hanem a hangulat. Ahogy ezek a nagy létszámú csoportok percek alatt kiötöltek egy-egy megoldást a leglehetetlenebbnek tűnő feladatokra (pl. ,,megépített idő", tessék ezzel valamit kezdeni), és képesek voltak lelkesen drukkolni az ellenfeleknek is — ámbár talán nem is lehet így nevezni a szomszédos osztály, iskola vagy város egyentrikós, zászlós, segítőkész küldöttségét. Legnehezebb dolguk mégis a szervezőknek lehetett — akik derékhadát a Regös ifjúsági és közművelődési egyesület, valamint a megyei művelődési központ munkatársai mellett szintén diákok alkották —, no meg a zsűri tagjainak: a teljesítmény bonyolultságát többezres pontszámok jelezték. A követelmények között a helyi jellegzetességekre is figyeltek, bár a csapatok többsége részben vagy egészben angol nevet választott. Az első, az idei győztes tehát a Ra(i)nbo(w) — ez Szivárványként sem lett volna rossz, második helyen végzett a can’t HolD us DowN — HDN (Nem tudsz legyúrni), harmadik lett a Csodaszarw, valamennyien sepsiszentgyörgyiek. A dévai vendégek nem jutottak a döntőbe, a Piszok simán nevű kovásznai csapat viszont nem csak vigaszként kapta a KOBAKÉ díjat, negyedikként végeztek, és a többiek biztatásából ítélve igen népszerűek... A sportszerűségért járó elismerést a Bubis Banzáj érdemelte ki, de végül mindannyian együtt ünnepeltek. Ma pedig újra az iskolapadban ülnek...