Montevideótól Johannesburgig (6.)

Hatvannyolc ország nevezett, de csak ötvenegy rajtolt a selejtezők maratoni küzdelemsorozatán, melynek végén az alábbi tizennégy csapat csatlakozott a címvédő Brazília és a házigazda Anglia együtteseihez: Bulgária, NSZK, Franciaország, Portugália, Svájc, Magyarország, Szovjetunió, Olaszország, Spanyolország, Uruguay, Chile, Argentína, Mexikó, Észak-Korea.

Mindjárt a nyolcaddöntőben került sor az évszázad mérkőzéseként sok ideig emlegetett magyar—brazil összecsapásra. Fantasztikus látványt nyújtott, úgyhogy megér egy „misét". Magyarország—Brazília 3—1 (1—1). Liverpool, 50 000 néző. Vezette: Dagnali (angol). Magyarország: Gelei—Káposzta, Mátrai, Mészöly, Szepesi—Mathesz, Sipos—Bene, Albert, Farkas, Rákosi. Brazília: Gilmar—D. Santos, Bellini, Altair, P. Henrique—Gerson, Lima—Garrincha, Tostao, Alcindo, Jairzinho.

A 3. percben Sipos Benéhez játszotta a labdát, Bene egy csellel betört a tizenhatosra, ott újabb csellel elfektette P. Henriquét, aztán Altairt, Gilmar kiindult kapujából, Bene nem torpant meg, folytatta útját a kapu felé, jobbal elhúzta a labdát a keresztező Bellini elől, aztán hét méterről ballal laposan a kapu bal oldalába lőtt. 1—0. A 14. percben Lima szabadrúgása a sorfalról levágódott, Tostao megszerezte a labdát, maga elé tette, és tizennyolc méterről a bal felső sarokba bombázta. 1—1. Jó iramú, változatos irányú játékkal folytatódott a találkozó. A 65. percben Albert—Bene a labda útja, Bene elviharzott a jobb szélen, majd remek érzékkel kapu elé ívelt, ott érkezett, mint egy rakéta, Farkas Jancsi, és nyolc méterről kapásból óriási gólt lőtt. 2—1. Pontosan tíz perccel később a szenzációsan játszó Albert újabb támadást indított, újra Bene elé játszotta a labdát, Bene egy csellel becsapta P. Henriquét, aki kétségbeesésében elhúzta a magyar csatár lábát. Tizenegyes. Mészöly szaladt a labdának, és nagy erővel a jobb felső sarokba lőtte. 3—1. A 77. percben újra zörgött a brazilok hálója, Farkas lőtt gólt, de a játékvezető nem hitelesítette. Csak ő tudta, hogy miért. Nem sokkal később Mészölyt buktatták a brazilok, a hátvéd megsérült, de úgy, sérülten, felkötött karral is folytatta a játékot.

Egyöntetű véleményként fogalmazott a sajtó: a világbajnokság legszebb mérkőzését látta a liverpooli közönség.

Magyarország mellett a legjobb nyolc közé jutott még: Portugália, Anglia, Uruguay, NSZK, Argentína, Szovjetunió, Észak-Korea. A negyeddöntő rostáján nem jutott át Magyarország, Argentína, Uruguay és Észak-Korea.

Az elődöntők: NSZK—Szovjetunió 2—1 (gólszerzők: Haller, Beckenbauer, illetve Parkujan), Anglia—Portugália 2—1 (gólszerzők: Boby Charlton 2, illetve Eusebio).

A bronzcsata: Portugália—Szovjetunió 2—1 (1—1). Wembley stadion, 60 000 néző. Játékvezető: Dagnall (angol). Portugália: Pereira—Festa, Baptista, Carlos, Hilario, Graca, Coluna, Augusto, Eusebio, Torres, Simoes. Szovjetunió: Jasin—Ponomarjov, Kornyejev, Hurcilava, Danyilov, Szicsinava, Voronyin, Matreveli, Malofejev, Banyisevszkij, Szerebrjennyikov. Góllövők: Eusebio (13. — tizenegyesből), Banyisevszkij (44.), Torres (89.). Az „ámen" előtt lőtt Torres-góllal biztosította be bronzérmét a portugál együttes. Megérdemelten.

A döntő:

Anglia—NSZK 4—2 (1—1). Wembley stadion, 93 000 néző. Játékvezető: Dienst (svájci). Anglia: Banks—Cohen, J. Charlton, Wilson, Stiles, Moore, Ball, Hunt, B. Charlton, Hurst, Peters. NSZK: Tilkowski—Höttges, Schultz, Schnellinger, Beckenbauer, Weber, Held, Haller, Seeler, Overath, Emmerich. Gólszerzők: Haller (13.), Hurst (20.), Peters (75.), Weber (90.), Hurst (100. és 120.)

A 13. percben szabadrúgáshoz jutottak a németek, Held kapu elé ívelt, Wilson kivárt a felszabadítással, Haller ott termett, elcsípte a labdát, és nyolc méterről a jobb alsó sarokba lőtte. 0—1. Hét perccel később Moore vágta előre a labdát egyenesen a német kapu elé, s Hurst a csodálkozó védők között hat méterről egyenlített. 1—1. Szünet után a 75. percig kellett várni a gólra, ekkor B. Charlton lőtt kapura, Schultz belevetődött a lövésbe, a leperdült labda Peters elé került, s ő nyolc méterről a kapu jobb oldalába lőtt. 2—1. Ünneplésre készült már a Wembley stadion, amikor a 90. percben J. Charlton szabálytalankodott, s Emmerich végezhetett szabadrúgást, ügyesen a kapu elé ívelt, ott óriási kavarodás támadt, s ezt használta ki Weber, közelről a hálóba kotorta a labdát. 2—2. A hosszabbítás következett. A 100. percben Hurst hat méterről kapura lőtt, a labda elsüvített Tilkowski feje fölött, a felső lécen csattant, onnan a földre vágódott, aztán Weber felszabadított. A középbíró továbbot intett, Bahramov szovjet partjelző intett, majd a két játékvezető rövid megbeszélését követően „megszületett" a gól. A sokat és sokáig vitatott gól. (Ekkor született meg az a bizonyos érv, mely szerint „a rugalmas testek esetében a rálövés szöge egyenlő a visszapattanás szögével".) Pár perccel a vége előtt Hurst fél pályáról lendült a német kapu felé, majd úgy tizenhárom méterre a kaputól lőtt, s a labda a jobb felső sarokba vágódott. 4—2. Ezt a gólt nem kellett vitatni.

A dobogósok. 1. Anglia, 2. NSZK, 3. Portugália. A világbajnokság gólkirálya Eusebio (portugál) 9 góllal.

A IX. világbajnokságra hetvenegy ország nevezett, természetesen Magyarország és Románia is. Míg a románok bejutottak a legjobb tizenhat közé, a magyarok átélték a ,,második mohácsi vészt", mert másként nem nevezhetjük azt a marseilles-i mérkőzést, melyet azért kellett lejátszani, mert a csoportban egyformán 9—9 pontot összesített Magyarország és Csehszlovákia együttese, s a szabály szerint nem a gólarány döntött az elsőség kérdésében, hanem az újraprogramált mérkőzés egy semleges pályán. Így került sor 1969. december 3-án Marseilles-ben arra a bizonyos ,,vészre": Csehszlovákia—Magyarország 4—1. A magyarok búcsúztak tehát, a románok továbbmentek, s tagjai lettek a mexikói tizenhatos mezőnynek: Románia, Csehszlovákia, Olaszország, Szovjetunió, Svédország, Belgium, NSZK, Bulgária, Peru, Brazília, Uruguay, El Salvador, Izrael, Marokkó, Anglia mint címvédő, Mexikó mint házigazda.

Itt hadd mondjuk el: a FIFA engedélyezte a két játékos cseréjét, s ezzel nagy gondot vett le az edzők, a csapatok válláról.

A nyolcaddöntőben Románia — Adamache, Răducanu, Szatmári Lajos, Dinu, Lupescu, Mocanu, Dumitru, Tătaru II., Neagu, Nunweiler VI., Dembrowszky Imre, Dumitrache, Lucescu — 1—0-ra kikapott Angliától, 3—2-re Brazíliától, és 2—1-re legyőzte Csehszlovákiát. Így aztán csoportharmadikkét nem jutott a legjobb nyolc közé a Szovjetunió, Mexikó, Olaszország, Uruguay, Brazília, Anglia, az NSZK, Peru.

A negyeddöntő rostáján négy korábbi világbajnok jutott át: az NSZK (Angliát ütötte ki), Olaszország, Brazília, Uruguay.

Az első elődöntő 120 perces futballdrámát hozott: Olaszország—NSZK 4—3 (1—0, 1—1, 3—2). Azték stadion, 100 000 néző. Vezette: Yamasaki (perui). Olaszország: Albertosi—Burgnich, Cera, Rosato (Poletti, 91.), Facchetti—Domanghini, Mazzola (Rivera, 46.), Bertini—De Sisti, Boninsegna, Riva. NSZK: Maier—Vogts, Schulz, Patzke (Held, 65.), Schnellinger—Seeler, Beckenbauer, Overath—Grabowski, G. Müller, Löhr (Libuda, 53.). Góllövők: Boninsegna (7.), Schnellinger (90.) — már csak másodpercek voltak hátra a mérkőzésből, amikor Schnellinger értékesítette Grabowski beadását —, Müller (94.), Burgnich (98.), Riva (104.), Müller (111.), és a záróakkord: Boninsegna beadását Rivera a 112. percben belsővel, finoman Maier mögé ejti.

És a második: Brazília—Uruguay 3—1 (1—1). Guadalajara, Jalisco stadion, 70 000 néző, Vezette: Mandebil (spanyol). Brazília: Felix—Carlos Alberto, Brito, Piazza, Everaldo—Gerson, Clodoaldo, Rivelino—Jairzinho, Tostao, Pelé. Uruguay: Mazurkiewicz—Ubinas, Matosas, Ancheta, Mujica—Cortes, Maneiro, Montero, Castillo—Cubilla, Fontes, Morales. Góllövők: Clodoaldo, Jairzinho, Rivelino, illetve Cubilla. Utóbbi szerezte az első gólt, melyre aztán egy hármassal válaszoltak a brazilok.

A kisdöntő német sikert hozott: NSZK—Uruguay 1—0 (1—0), góllövő:Overath.

A döntő:

Brazília—Olaszország 4—1 (1—1). Mexikóváros, Azték stadion, 112 527 néző. Játékvezető: Glöckner (NDK-beli). Brazília: Felix—Carlos Alberto, Brito, Piazza, Everaldo—Clodoaldo, Gerson, Rivelino—Jairzinho, Pelé, Tostao. Olaszország: Albertosi—Burgnich, Cera, Rosato, Facchetti—De Sisti, Mazzola, Bertini (Juliano, 75.)—Domenghini, Boninsegna (Rivera, 82.), Riva. Gólszerzők: Pelé (19.), Boninsegna (38.), Gerson (64.), Jairzinho (71.), Carlos Alberto (86.).

A 38. percben fellobbant az olaszok reménye, s lángolt a szünet végéig. Mert szünet után aztán jöttek a brazil tűzoltók, és munkához láttak. Gerson nyitotta meg a második félidei brazil gólok sorát, aztán Jairzinho folytatta, majd a jobb hátvéd Carlos Alberto zárta. 4—1. Csak azt mondhattuk: világbajnokhoz méltó játékkal biztosan győzött Brazília válogatottja, és ezzel végleg megszerezte a Rimet Kupát, mely örökre brazil földre költözött. Olasz győzelem esetén is búcsúznunk kellett volna a serlegtől, hiszen az olaszoknak is a harmadik győzelme lett volna.

A világbajnokság dobogósai tehát: 1. Brazília, 2. Olaszország, 3. NSZK. A gólkirály Gerd Müller (NSZK) 10 góllal.

Az 1972-es olimpia után világbajnokságot is rendezhetett a Német Szövetségi Köztársaság. Mint már megszokta a futballvilág, ez a világbajnokság is selejtezőkkel kezdődött. Európa nyolc, Dél-Amerika három, Észak- és Közép-Amerika hat, Ázsia és Óceánia két-két csoportra osztotta csapatait, Afrika pedig többlépcsős rendszerrel döntötte el a részvételi jogot. A tudás, a szerencse istenasszonya az alábbiaknak kedvezett: Svédország, Olaszország, Hollandia, NDK, Lengyelország, Bul-gária, Jugoszlávia, Skócia, Chile, Uruguay, Argentína, Zaire, Haiti, Ausztrália, hogy csatlakozzanak a címvédő Brazília és a rendező NSZK mellé.

Nem voltunk különösebben érdekeltek, hiszen sem a magyar, sem a roman válogatott nem kvalifikálta magát, így aztán semlegesként nyugodtan követhettük a küzdelmeket, miután elkészítettük a magunk esélylistáját. A legjobb nyolc közé jutott: NDK, NSZK, Jugoszlávia, Brazília, Hollandia, Svédország, Lengyelország, Argentína. Na, szóval, akadt meglepetés, hiszen nem jutott a nyolc közé a kétszeres világbajnok Olaszország és Uruguay. A folytatásban két négyes csoportra osztva küzdöttek tovább a versenyben maradottak. A középdöntőben kiesett Argentína, az NDK, Svédország és Jugoszlávia, így aztán a csoportok első két helyezettjei már az érmekért léptek a 80 000 férőhelyes müncheni Olimpiai stadion gyepszőnyegére.

A bronzéremért:

Lengyelország—Brazília 1—0 (0—0). Játékvezető: Angonese (olasz). Lengyelország: Tomasewszki—Szymanowski, Gorgon, Zmuda, Musial—Deyna, Kasperczak (Cmikiewicz, 72.), Maszczyk—Lato, Szarmach (Kapka, 72.), Gadocha. Brazília: Leao—Ze Maria, M. Marinho, Alfredo, F. Marinho—Ademir (Miradinha, 66.), Rivelino, C. Paulo Cesar—Valdemiro, Jairzinko, Dirceu. Gólszerző: Lato (75.).

A papírforma brazil győzelmet ígért. A pályán viszont felborult minden előzetes számítás, mert ez a lengyel csapat kitűnő játékerővel rendelkezett, s ezt tudta is értékesíteni, A 75. percben Lato kicselezte F. Marinhót, szélsebesen kapura iramodott, és mintegy tizenkét méterről a kapu jobb sarkába lőtt.