Székelyföld képi autonómiája

Az így megfogamzott gondolat egy pillanat műve volt, de a tény megállapítása, hogy tudniillik a két társult alkotó megteremtette Székelyföld képi-irodalmi autonómiáját, majdnem két egész évtized megfigyeléseire alapozódott, a szerzőknek arra a mélyen elkötelezett, szenvedélyes és gyönyörűséges küzdelmére, ahogyan és amilyen „zsákmányszerzéssel" évenként, változó évszakonként és akár időváltozásonként is a fotográfus szemével bejárták és beláttatták Székelyföld fizikai-földrajzi térségeit, többnyire folyóméterekre bontva feltérképezték azt, s eközben az irodalmi érzékenységű házastárs asszony, Lőwey Lilla végigpászmázta a magyar irodalom, a székelymagyar népköltészet egészét, és a gondolati-hangulati hasonlóságokat érzékelve férje, Pali művészi fotói mellé passzította ezt a gazdag választékot. A kép, a látvány és az olvasmány egymás rejtett értékeit is kibontva, históriai és kortársi panorámává tágulva egymást felerősítette. Mi több, a fotóalbumok Kárpát-medencei terítésű bemutatása alkalmával nemegyszer a fotóművészet, az irodalom és a folklór mellé lányuk, Andrea révén társították az előadóművészetet is, máskor közismert szakembereket kértek fel, ezzel tágra tárva az Erdély-, benne a Székelyföld-ismeret kapuit.

Vannak tudományos kutatók, művészek, humanitárius szolgálatot teljesítő emberek, akik a szó fizikai értelmében is azonosulnak a kutatott, a bemutatott földrajzi térségekkel, ennek élő és holt világával, hogy ennek rejtelmeibe és mélységeibe behatolhassanak, és sok esetben évtizedekre vagy akár örökre áttelepednek, mondjuk, Ázsiába, Afrikába vagy a chilei Andokba.

Az erdélyi származású — Nagyvárad, Parajd —, a dunántúli Veszprémben letelepedett szerzőpáros székelyföldi alkotóházát a Hargita egyik romantikus hegytömbjének hajlatában, Parajd fölött, a Gyergyói-medence látóhegyén, a Bucsinban építette fel, hogy fizikai értelemben is azonosulhasson a kutatott térséggel. Erre épül rá az a szellemi kötődés, amely az egész táj értékeihez és szépségeihez köti őket.

Ennek az Erdély-azonosulásnak vannak más szintjei és elágazásai is. Eladdig, hogy ha úgy érzik, akkor nemcsak a meglévőt, a megtalálhatót térképezik fel, hanem utánanéznek a Bodzamező fölötti Tatár-havas Erdély gyepűjét védelmező vára romjainak, az 1848-ban még védelemre használt sáncoknak, Pali bejárja és azonosítja azokat a helyeket a Kelemen-havasokban, a Görgény-völgyében, amelyek Wass Albert műveinek szereplői és ihletői.

Ezek csak kiemelt példák abból a képi és írásos tárházból, amelyet eddigi huszonnyolc fotóalbumukban és a Székelyföld ezer pillanata nevű kiállításuk képanyagával, írott szövegével összehoztak.

Van ennek az Erdély- és Székelyföld-birtokbavételnek más dimenziója is.

Kis-Magyarországon, ahol élnek ilyen-olyan eszmei áramlathoz vagy más jellegű érdekcsoporthoz tartozók, ki akartak szorítani bizonyos személyiségeket, egykori közszereplőket és alkotókat még a magyar históriából is. Erre a Wass Albert elleni, Don Quijotét idéző elrugaszkodás egyik eklatáns példa. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla a maguk módján és lehetőségeik szerint teszik helyre azokat a dolgokat, amelyeket a zaklatott történelmi körülmények félrebillentettek vagy félresiklattak. Nagy erudícióval és irodalmi-képi megjelenítő erővel albumaikban, térképeiken felmutatják azokat az értékeket, amelyek másképp devalválódnának, megkopnának, vagy kiesnének a nemzettudat kincsestárából.

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla eddig megteremtette Székelyföld és Erdély egy részének, Kalotaszegnek a képi autonómiáját. Az olvasó asztalára és ennek lelki szemei elé helyezett új albumukkal, a Képekben megteremtett autonómiával majdnem két és fél száz oldalon, 47 térképabroszon művészi fotókkal és képmagyarázatokkal jelenítik meg Székelyföldet, ennek autonóm gyökereit és tradícióit.

Monumentális vállalkozás ez, amely azt sejteti, hogy kitartó, szenvedéllyel és művészi elkötelezettséggel végzett munkásságuk kiterjed Erdély más térségeire is. Jelenleg az Erdélyi Mezőséget térképezik fel. Példaképük, Orbán Balázs hatalmas vállalkozásának folytatói, felfrissítői, a mai kortárs idők kommunikációs vívmányainak alkalmazói és értékesítői ők.

Adja Isten, hogy ez az erős pillérekre épített Veszprém—Bucsin tengely kilátóként, ha kell, lármafaként tapadjon meg a jelen- és utókor értékelésében, a közemlékezetben, ahonnan be lehet látni a Kárpát-medence egészét a Magas-Tátráig és az Alpok aljáig.