A kényszermunkától a saját vállalkozásig

Bálint Józsefnek teljes önállósulása előtt még egy lehetőséget nyújtott az élet, mely azonban végül ha nem is épp csapdának, de mindenképp vakvágánynak bizonyult. Tanulságos eset, sokan buktak el hasonló helyzetben, és siklott ki pályájuk végleg. Hogyan történt, hogy ő kikerülte e veszélyt? Íme mit felel a firtatásra:

— A csatornánál megnőtt a szakállam, s szakállas emberekben nagy bizalma támadt a közösségeknek abban az időben — meséli viccesen, nem kis iróniával. — A cégvezetésbe bekerültem, előbb a közgyűlés, ahogy akkoriban ment — emlékeznek a forradalmi hangulatú napokra? —, főmérnöknek, majd igazgatónak választottak. 1992 februárjában azonban háromszori szavazás és rábeszélési kísérletek után, de csak elfogadtattam a lemondásomat. Miért mondtam le? Bizonyos elvárásaim nem teljesültek, az alkalmazotti közösség nem vette eléggé komolyan őket. Ott volt az Intercoop privatizálási lehetősége — én jöttem volna ki belőle a legrosszabbul különben —, de én láttam, mi annak a módja. Több kollektív tulajdona volt az Intercoop, részvénytársaságként működött, és az első földtörvény alapján 40 százalékot kioszthattunk volna az alkalmazottak közt, a többi 60-at pedig meg kellett volna venni a feloszlófélben lévő téeszektől. A kérdés a mai napig megoldatlan. Pár nap volt még hátra, a bizottságok önfelszámolás előtt álltak, nem lehetett bizonytalanságban hagyni őket. A cégnél azonban folyt az okoskodás, hogy már annyi pénzt adtunk, és már annyiszor kifizettük!... Mikor a főkönyvelő is erre az álláspontra helyezkedett, úgy éreztem, nincs miért hadakoznom tovább, ráadásul a saját érdekeim ellen, mivel rövid szolgálati időm miatt én kaptam volna a legkevesebb részvényt. Nem találtam támogatásra — ez volt az egyik ok. A másik: kezdtek a megrendelők nem fizetni, véget ért az első év nagy költekezése, mikor pénzük elköltéséhez keresték a lehetőséget. Át kellett volna állni az állami szektorról a magánmegrendelőkre, de meg is kellett volna rostálni az alkalmazottakat, megszabadulni azoktól, akik nem húznak úgy, ahogy illik. Szóval, több irányban kellett volna keményen fellépni, s nem láttam értelmét a harcnak, főleg hogy a saját cégem már beindult volna, s nem kívántam összekeverni a kettőt. Február volt, egy ilyen új cégnek a szezon elején kell indulnia.

Bálint József bár szűkszavúan, de találóan foglalta össze a fentiekben a kilencvenes évek pátoszos kollektivizmusának válságát és gazdaságidegen voltát, a tömegek tanácstalanságát, azt, hogy a választott igazgatóknak általában nem sikerült munkafegyelmet is tartaniuk, ez aláásta az amúgy is gyenge termelékenységet, hogy végül a közpénzek elapadása ahhoz a bénító körbetartozáshoz vezetett el, mely évekig sorvadásra ítélte az egész nemzetgazdaságot. A gordiuszi csomót neki egy ,,huszárvágással" sikerült megoldania: magáncéget alapított. Ami szokatlan, de rá alighanem jellemző: igazgatóként is képes volt otthagyni állását.