Pelenkások lázadása (Jegyzet)

E farkasvakságot, társadalmi érzéketlenséget nehéz kezelni, de a hétfő délben a munkaügyi minisztérium elé vonult babakocsis anyák, a fekete dobozba összegyűjtött piszkos pelenkák talán még felhívhatják az ország vezetőinek figyelmét, hogy a takarékosság legrosszabb, de egyben legegyszerűbb módját választották: levágni mindent, ami kiadás, s folytatni az amúgy meglehetősen tékozló gazdálkodást.

Traian Băsescu ironikus és végig nem gondolt kijelentése, miszerint a román állam egyedülállóan sokat költ egyszer használatos pelenkákra, s az a kormány- és hatalmi körökből kiszivárogtatott hír, miszerint a gyermeknevelési állami támogatást 25 százalékkal csökkentik, utcára kényszerítette a fiatalasszonyokat pelenkás gyermekeikkel, férjeikkel. A tele pelenkák szigorú üzeneteket is hordoztak, melyekből kiderült, a fiatalasszonyok nem tekintik könyöradománynak a kétéves gyermeknevelési szabadságra kapott juttatásaikat, úgy érzik, megdolgoztak azért, megérdemlik. S valóban. A mai világban gyermeket szülni, azt tisztességgel felnevelni nem egyszerű dolog. Az anyának fel kell ideiglenesen adnia munkáját, le kell mondania bizonyos időre szakmai előrehaladásáról. Ráadásul Romániában a gyermeknevelést kisegítő intézmények teljesen leépültek, a bölcsődék jórészt megszűntek, új, intézményesített anyahelyettesítő struktúrák sem alakultak ki. Nehéz tehát nem otthon maradni két esztendőt a gyermekkel. Hogy ez a költségvetésnek 0,08 százalékába kerül, olyan 200 millió euróba, mellékes dolognak kellene lennie még válság idején is, hisz e fiatal emberek, akik gyermekszülésre és -nevelésre adták a fejüket, Románia jövőjét szolgálják. Kissé helyrebillentették az ország katasztrofális demográfiai mutatóit, s vállalták azt, ami még a modern államokban is tiszteletet érdemel: a gyermekszülést.

Hogy ezt Băsescu vagy Boc, esetleg a munkaügyi miniszter, Mihai Şeitan semmire sem becsüli, mi több, sokallja a pénzt, amit kapnak, nem az anyák, a fiatal családok szegénységi bizonyítványa, hanem az övék. El lehet ásni a nyugdíjasokat, megfosztani szerény járadékaiktól a háborús veteránokat, a hátrányos helyzetűeket, le lehet húzni az utolsó bőrt az alkalmazottakról, de a gyermekeket mégsem kellene megrövidíteni.

De hát mit is várhatunk attól a Traian Băsescutól, aki 2005-ben indulatosan arcon vágott egy kiskamaszt, s 2009-ben megesküdött a bibliára, hogy ilyet ő nem tett?