A pünkösdi gyászgyertya kifehéredése

Csütörtökön éjfél utánig közvetlen tévéadásban követhettük nyomon a magyar Országgyűlés 2004. december 5-i gyalázatot lemosó, a magyar nemzethez tartozók szolidaritását helyreállító és ezt megerősítő, erkölcsi tartásában és általános atmoszférájában felemelő, a tavaszköszöntő pünkösd ünnepéhez méltó állampolgársági törvény vitáját.

A tervezet szerint az állampolgárság odaítélése egyedi kérelemre történik, egyszerűsített, gyorsított eljárásban, és azok kérhetik, akiknek felmenői magyarok voltak, vagy Magyarországról származtak el — természetesen a történelmi Magyarországról és nem a megcsonkítottról van szó —, s akik valamilyen szinten beszélnek magyarul.

A törvénytervezet vitájában a magyar Országgyűlésben rég nem tapasztalt egységnek lehettünk tanúi. A törvényt üdvözölték a Jobbik és a Lehet Más a Politika vezérszónokai is. Szánalmas, hamis és disszonáns volt viszont az MSZP erőlködése, hogy a zárószavazás időpontját halasszák a szlovákiai parlamenti választások utáni időre, hogy ,,ne ártsanak" a felvidéki magyaroknak, holott mindenki számára evidenciának kellene lennie, a magyarellenességben tobzódó szlovák nacionalizmus otthon és Európában is jó úton halad, hogy a gyurcsányisták sorsára jussanak, akik főembere a magyar parlamentnek ezen az ülésén nem tekergette nyakát. Nem lehettek jelen a ballib héroszok sem, akik alól a varázsszőnyeget már a választások előtt kifújta a szél.

És ne keressük a csíksomlyói búcsún se őket, mert az ő különvonatuk mozdonya már a fűtőházban kisiklott.

Az áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje és Trianon tíz híján százéves évfordulója közé helyezett állampolgárság-vita annak a történelmi igazságszolgáltatásnak része, amelyet a magyar Országgyűlés a nemzetépítésben maga elé tűzött.