Szoktak-e álmodni? (Jogászszemmel az autonómiáról)

Az ügyvéd, aki a Strasbourgig jutott zászlóügyből a minap győztesen került ki, aki a csángószövetség magyar oktatási programja védelmében is pert nyert a bákói tanfelügyelőség ellenében, előadásában a kisebbségi jogok és az autonómia összefüggéseit boncolgatta rigorózus, minden nemzeti elfogultságot kerülő jogászi érveléssel.

Van-e értelme ma ezzel foglalkozni, amikor sok tekintetben javulást hozott az utóbbi két évtized kisebbségünk helyzetében? — tette fel a kérdést a jogász, aki különben ’89 decemberében társszerzője volt az első autonómiakoncepciónak, miként arról lapunk pár éve beszámolt.

— Meg kell kérdeznünk azt is: szoktak-e álmodni édesanyjukkal, és milyen nyelven beszélnek vele álmukban? Biztosan magyarul, az ugyanis beleivódott lelkükbe. Nyilván így fejezik ki magukat a legkönnyebben. Ha ez így van, akkor a jogegyenlőségből fakadóan az élet minden területén joguk kellene legyen arra, hogy magyarul intézhessék dolgaikat.

Aki azt vetné ellene, hogy kisebbségként ez túlzott kérés, azokat emlékeztetni kell arra: a 19. században az erdélyi románság, amikor hasonló igénnyel lépett fel, akkor egy 16 százalékos kisebbséget képviselt a Monarchia egyik társadalmában.

Az előadó Trianonról szólva elmarasztalta a magyar vezető osztályt, annak vétkessége egyértelmű, mondotta, ámde az jogilag mégis diktátum volt. ,,Ha egy házat vesznek el erőszakkal, azt vissza lehet perelni, egy országrésszel ugyanaz nem tehető meg. A trianoni döntés ma történelem, annak tanulságairól pedig szabad és kell is beszélni"— szögezte le.

Utalva az államelnök bálványosi kijelentésére, miszerint autonómiát sosem kapunk, mert azt az alkotmány állítólag tiltaná, az előadó precíz jogászi érveléssel cáfolta, hogy ez így állna. Pontosan az alaptörvényben kereshetünk fogódzót annak alátámasztásához, hogy a mai alkotmány is biztosítja a jogot az autonómiához. A törvények törvénye ugyanis 20. szakaszában a nemzetközi szerződések kötelező érvényéről így rendelkezik:

,,(2) A Románia által az alapvető emberi jogokra vonatkozóan részes félként aláírt paktumok és szerződések és a belső törvények közötti eltérések fennállása esetén a nemzetközi szabályozásokat kell elsőbbségben részesíteni, azon eset kivételével, amikor az alkotmány vagy a belső törvények kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaznak."

Nos, a jogász szerint az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári határozatok (,,teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által") egyfelől törvénynek tekintendők, másfelől nemzetközi jogi jelentőségük is van, mert két ország határa változott közben meg. Ráadásul alapvető emberjogi kérdésről szólnak, s ha érvényes Erdély Romániához csatolása, akkor ezek érvényességéhez sem férhet kétség.

Hasonló érveléssel bizonyítható az 1945-ös ún. nemzetiségi statútum mai érvényessége, s megjegyzendő, hogy vannak annak is nemzetközi vonatkozásai. Mindezekhez hozzávéve az emberi közösségek jogát ahhoz, hogy a természeti kincsekkel lakóhelyükön szabadon gazdálkodjanak, levonható a következtetés, hogy a mai román alkotmány alapján jogunk az autonómiához semmiképpen sem vonható meg.

Rozsnyai Sándor úgy véli, az erdélyi románság 19. századi harcai az egyenjogúságért az autonómia vonatkozásában is példamutatóak lehetnek számunkra, ha azokat jogosnak ismerik el, a mi törekvéseinket sem lehet másként minősíteni. Igaz, amíg az RMDSZ kormányon van vagy kormányszerepre törekszik, addig nehéz e kérdésfelvetéssel élnie.