Menedzseri értékelés a Tamási Áron Színháznál

2010. május 27., csütörtök 07:40
dzsokko
27 hozzászólás

hat tenyleg kar lenne..dehat jellemzo a videkunkre az ilyesfajta dolog..ami a bizotsagot illeti utana kene nezni hgoy mennyire torvenyes az egesz es fellebezni pl..

2010. május 27., csütörtök 09:03
sszgy
31 hozzászólás

Hát ezt nem hiszem el, van egy Bocsárdink, akinek "neve" van messze vidéken, és mi nem akarjuk megtartani????

2010. május 27., csütörtök 11:24
BBG
216 hozzászólás

Hát az idei évadtól nem vágtam hanyatt magam. Szerencsére volt néhány színvonalas vásárhely előadás, illetve egyéni produkció. Ami a fesztiválokon elnyert díjakat illeti, azokat nem a közönség osztja, hanem a szakma, márpedig a szakmai kritériumnak megfelelés nem egyenlő azzal, hogy a közönség számára feltétlenül fogyasztható-e egy produkció, vagy nem. Szentgyörgyön nagyon sokan azért pártoltak el a színháztól, mert nem értik, ill. nem értenek egyet az utóbbi évek művészi vonalvezetésével, mások viszont csak ezt tartják színvonalas színjátszásnak. Nos, itt egy tipikus kecske-káposzta dilemma. Ezt az egyensúlyra való törekvést hiányolom a társulattól, melyet a magam részéről igen tehetséges és legtöbbször élvezhetően játszó gárdának tartok. Amennyiben Bocsárdi szerződése nem kerül meghosszabbításra az nem lesz a világ vége, de remélem a színházkedvelők tudomására juttatják, hogy miért született ez a döntés. S ha a háttérben esetleg politikai jellegű érvek vannak (ami Bocsárdi irányultságából adódóan nem elképzelhetetlen), akkor a városvezetésnek jár egy fekete pont.

2010. május 27., csütörtök 14:56
posa
6 hozzászólás

Tisztelt Olvasók!

Ha jól emlékszem, 1972- ben voltam először a Sepsiszentgyörgyön színházba, és azóta rendszeres látogatója vagyok.
Az elmúlt pár évtizedben voltak, jó előadások és rosszak.
Nem a múltat sírom vissza de a színház műsorpolitikája az "átkosban "színesebb volt a cenzúra ellenére.

Bocsárdi úr nagy tisztelője vagyok, de az igazgató úr megfeledkezik az egyszerű emberekről, az adófizetőkről, akik nagy része nem jár színházba, mert számukra nincs fogyasztható előadás, erre azért még Nemes Levente, igazgató úr figyelt egy kicsit.

Szomorúan tapasztalom, hogy évről évre kevesebben vagyunk a nézőtéren. A szomszédaim, barátaim már nem járnak színházba, mert ők szórakozni akarnak és véleményük szerint ez a lehetőség nem, adatik meg a Tamási Áron színházba.
Szomorúan tapasztalom azt is, hogy az értelmiség közül is egyre kevesebben járnak színházba. A tehetősek inkább kiutaznak Budapestre egy kis „jó színházat” nézni.
Hogy mi a jó azt mindenkinek a saját ítélőképességére bízom, az én véleményem az, hogy itthon az utóbbi néhány évben vacakabbnál, vacakabb előadások születtek néha újracsomagolva.
A színház műsorából teljesen eltűntek az ifjúsági előadások, egy látszat bábszínház, próbálja színházra nevelni a kicsiket, olykor förtelmes és nézhetetlen előadásokkal.
Bocsárdi úr egyáltalán nem törődik azzal, hogy kik lesznek a jövőbeni nézők.
Bocsárdi úr véleményem szerint csak saját magával törődik, ami nem lenne baj, ha csak rendezőként dolgozna a Tamási Áron Színházba.
Én személy szerint annak örülnék, ha Bocsárdi úr maradna, mint rendező, és jönne egy olyan intézményvezető, aki az egyszerű nézőre is gondol, egy olyan vezető, aki törődik a nézővel, nem kioktatja és lenézi, hanem becsalogatja a színházba.

Évek óta feleségemmel előadás után nem tudok leülni a büfébe, megbeszélni a látottakat, mert vagy zárva van, vagy kong az ürességtől és bűzlik a dohányfüsttől.
Ma már tőlünk nyugatabbra, az utolsó kultúrház is jobb képet mutat mint a Tamási Áron Színház.

Tisztában vagyok azzal, hogy anyagi gondokkal küzd a színház, ahogy minden más intézmény de az, hogy tisztaság legyen a színházba, hogy az egerek előadás közben ne masírozzanak az ember lába alatt, hogy változatosabb legyen az évad műsorkínálata nem csupán anyagi kérdés!

Összefoglalva, attól hogy Bocsárdi urat mindenhol elismerik és kitüntetik, az a művészetének szól és nem annak, hogy ő milyen igazgató.

Véleményem szerint ráférne a városra egy igazi színház egy igazi igazgatóval, ráférne a színházra a változás, hiszen jó 15-éve Bocsárdi szellemisége határozza meg a színházat.
Én még emlékszem arra az időre, amikor, jó színészek hagyták el a színházat, vagy azóta nem játszanak jelentősebb szerepet, amióta, az akkor amatőrökből álló társulatot az akkori vezetés rátelepítette a Sepsiszentgyörgyi színházra.
Az talán nem egy politikai döntés volt?

Ui.
Nagy szeretettel üdvözlöm Balázs Évát, sokunknak nagy örömére szolgálna, ha többször láthatnánk a Tamási színpadán, ahogy sokunkat boldogsággal töltött el, hogy játszani láthattuk a marosvásárhelyi színház vendégjátéka alatt.

Tisztelettel:

Pósa Zoltán

2010. május 27., csütörtök 16:41
csacsi
311 hozzászólás

Hát igen, a díjakkal mi egyszerű nézők nem sokat érünk. Szemmel láthatólag a régi színészek ki lettek közösítve, ezt még egy gyerek is látja. Több tucatnyi ismerősöm van, aki az új érában egyáltalán nem jár színházba.

2010. május 27., csütörtök 16:52
Nagypeti
36 hozzászólás

Szemelvények Bocsárditól
Ki is élvezi a politikusok támogatását?

A legnagyobb védelmet a színház számára Markó Béla pozíciója jelenti, aki nevetségessé válna román kulturális körökben, ha ezt a színházat RMDSZ-vonalon tönkretennék. Nekünk jobb lenne, ha nem az önkormányzathoz, hanem Bukaresthez tartoznánk. Biztosabb lenne a helyzetünk.

Tulajdonképpen a mi színházunk kinevelte a közönségét, de ez a közönség nem foglaltatik benne, abban a körben, amely a pénzt adja.


1989–90-ig volt itt egy jelentős értelmiségi réteg. Ennek nagy része elvándorolt. Aki maradt, kifáradt, intoleráns lett, nem tudja elviselni, amit maga körül lát. Ez az értelmiségi réteg az elmúlt rendszerben kilőtte a legerősebb nyilait, és már nem támogat minket. Amit mi csinálunk, az ennek a rétegnek nem elég történelmi, nem elég magyar – ilyesmit hánynak a szemünkre.

Én attól félek, hogy ha középszerű rendezőket hívok – akiknek a munkája egyébként akár tetszhet is a közön-ségnek –, ez azzal jár, hogy a társulatnak megrendül a hite azokban az elvekben, amelyeket most vallunk. Nem lehet ilyet is, olyat is csinálnunk, ez hazugság.

Nélkülem tehát akkor működik ez a társulat, ha megfelelő rendező van. Ez az én felelősségem. Viszont ezek a rendezők nem fognak olyan színházat akarni, amilyet a város. Ebben az értelemben, bármilyen furcsán hangzik is, könnyebb eldönteni, hogy kit hívjunk a Lear királyra, mint hogy mi legyen szilveszterkor.

Amikor elkezdtem a pályám, még a Figuránál, egyetlen dolgot tudtam pontosan: hogy nekem nem jó igazgatónak lennem

Egyfajta színház
Beszélgetés Bocsárdi Lászlóval
http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=19927&h_id=58746&a_id=249211

2010. május 27., csütörtök 17:22
sszgy
31 hozzászólás

Sajnos az emberek többsége naponta több órán keresztül nézi a tv silány műsorait. Én csak csodálkozom, hogy azokat a közönséges, alpári szórakoztató műsorokat hogy tudják nézni ( és még élvezik is). Így nem csoda, hogy egy jó színházi előadás (amit a szakma is elismer) egyeseknek " nem fogyasztható". De gustibus non est disputandum.

2010. május 28., péntek 12:41
nezoo
6 hozzászólás

Kedves Pósa Zoltán!

Hozzászólását elolvasva úgy éreztem, néhány kijelentése alaptalan, ezekre szeretnék röviden reagálni.

Szólhatott volna a szomszédainak, hogy az idén három komédiát játszott a társulat (a Karnebál, a Zabhegyező és az Ilja próféta c. előadások), és készült egy szilveszteri zenés vígjáték is. Ezekkel szemben csak a Mizantróp és A nap fiai marad Ön szerint fogyaszthatatlannak...

Hogy lehet, hogy az utóbbi évek „vacakabbnál vacakabb” előadásaival annyi díjat, elismerést söpört be a szentgyörgyi színház, amennyit a fennállása óta eltelt évtizedekben együttvéve sem kapott?

Mitől látszat-bábszínház a bábtagozat, melyik előadásuk volt förtelmes, nézhetetlen?

Az „újracsomagolt” előadások tudtommal éppen a diákoknak készültek, milyen érvek alapján állítja Ön azt, hogy Bocsárdi úr nem törődik a jövőbeni nézőkkel?

A büfében tudtommal tilos a dohányzás előadások alatt, és szünetben is, nem hiszem, hogy előadás után bűzlene a dohányfüsttől. Az, hogy előadás közben egerek masíroznának a nézők lába alatt, aljas és alaptalan rágalom.

Nem tudom, milyen lenne Önnek az igazi színház, és kíváncsi volnék arra, hogy kik voltak azok a jó színészek, akik amiatt hagyták el a szentgyörgyi színházat, mert ez az amatőrökből álló társulat Sepsiszentgyörgyre került. Nem vonom kétségbe az Ön ízlését, de ezt az „amatőrökből álló társulatot” jelenleg az egyik legjobb magyar társulatként tartják számon.

Tisztelettel
egy fiatalabb néző

2010. május 28., péntek 13:28
hobi
33 hozzászólás

Az eszem megall...hogy egy muveszeti agazat a nepszerusegert a minosegbol kene aldozzon?errol szolna Posa Ur hozzaszolasa?En ugy tudom a szinhaz tobbek kozt esztetikai elmenyt biztosit...egyetlen muvesztol se lehet megkovetelni hogy vegyen vissza a taljesitmenyebol,csak azert hogy a szeles neptomegek is fogyasztova valljanak..

2010. május 28., péntek 13:28
hobi
33 hozzászólás

Az eszem megall...hogy egy muveszeti agazat a nepszerusegert a minosegbol kene aldozzon?errol szolna Posa Ur hozzaszolasa?En ugy tudom a szinhaz tobbek kozt esztetikai elmenyt biztosit...egyetlen muvesztol se lehet megkovetelni hogy vegyen vissza a taljesitmenyebol,csak azert hogy a szeles neptomegek is fogyasztova valljanak..

2010. május 28., péntek 14:10
sszgy
31 hozzászólás

Kedves nezoo és hobi, nagyon örülök, hogy mások is a szentgyörgyi színház és Bocsárdi mellett állnak.

2010. május 28., péntek 21:48
csacsi
311 hozzászólás

További jó szórakozást.

2010. május 30., vasárnap 21:00
Zuzz
3 hozzászólás

@csacsi: "Hát igen, a díjakkal mi egyszerű nézők nem sokat érünk."
Természetesen részben igaza van, hiszen a díj nem jelent nekünk nézőnek semmit - hacsak nem tölt el büszkeséggel a tény, hogy városunk színháza szerepel legjobbként egy fesztiválon, esetleg, az hogy színészei sorra kapnak rangos művészeti díjakat vagy külföldön néhol azért ismerik Sepsiszentgyörgy fogalmát, mert Bocsárdi László nevével kapcsolatba lehet hozni - de mi van a tavaly megrendezett Reflex fesztivállal? Úgy érzem nézőként rengeteget nyertünk, olyan előadásokat láthattunk, amelyekre valószínűleg sosem jutottunk volna el másképpen, rengeteg embert vonzott a városunkba, mindeképpen gazdagította azt. És akkor ezt kinek köszönhetjük?Azt a tényt, hogy a 74 éves nagymamám azt mondhassa, hogy élete legnagyobb színházi élménye volt a Deutsches theater előadása? Sajnos azt tapasztalom, hogy mindenki a kanapéban ülve szidja a színházunkat, anélkül, hogy az évad címeit vagy az "amatőrök" neveit (és munkásságát!) ismerné.