A szebb jövő törvénye

Biztosan akadt már matematikusvénával megáldott gazdasági elemző, aki azt is kiszámolta, hogyan és hol keresztezik egymást a magánembert sújtó intézkedések a vállalkozói szféra érintetlenségével, a gazdasági szereplők azonban összességében megnyugodva sóhajtottak fel. És velük a fogyasztó is, aki azzal vigasztalja magát, hogy vásárlóereje csökkent ugyan, de legalább nem emelkedtek az árak.

Súlyosan önbecsapó álláspont, derül ki kissé alaposabb szemügyre vétel után. Mert ha véget ér a végeérhetetlennek ígérkező általános sztrájk, és elvileg minden visszazökken a megszokott termelői kerékvágásba, a magánembert érintő, juttatás típusú megszorítások a munkaadóknak is azonnali fejfájást okoznak. Ha ugyanis az eddigi — elsősorban adómentességükkel csábító — motivációs jellegű juttatások elmaradnak vagy érzékeny mértékben csökkennek, akkor a termelői szféra is komoly munkaerőgondokkal szembesülhet. Az ugyanis megint csak erősen kétségbe vonható perspektíva, hogy az emberek örülnek, ha megmarad a munkahelyük, és erősen csorbított fizetéssel is ellesznek, tekintve, hogy hosszú sorokban várnak majd mások a megürülő helyekre.

Gyanítom, hogy nem így lesz, még akkor sem, ha a kormányprognózis szerint ,,csak" az év végéig tart a hét szűk esztendő. Akad hasonló precedens, a múlt század harmincas éveiben is volt már olyan, amikor fél éven át szüneteltették a nyugdíjak folyósítását. Akkor valóban minden visszazökkent a helyére, most viszont érdemes odafigyelni a miniszterelnöknek arra a szónoki fordulatára, amellyel jövő januártól az addig kialakítandó bér- és nyugdíjtörvény hatáskörébe utalja a szebb jövőt. Az odafigyelés természetesen elsősorban a törvényalakítás folyamatára érvényes, annak átláthatósága és elvszerűsége ugyanis a jelenlegi terhek elviselésében is segíthetne. Mert a kormány legnagyobb bűne továbbra is az állampolgári szolidaritás megszerzésének mellőzése, az arrogáns erőpolitika, amelynek érvényesítésekor mindig kéznél lévő fegyver az IMF-diktátumra való hivatkozás. Mintha a romániai gazdaság zuhanásának történelmét attól a pillanattól lehetne datálni, hogy a pénzügyi alap szakemberei először összevonták szemöldöküket.