Emlékezzünk (Az egyetemes magyar sport)

Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.

Budapesten született 1967. június 3-án a magyar úszósport alighanem legnagyobb üstököse. S hogy megelőzzek minden vitát, már sorolom is érveimet: négyszeres olimpiai bajnok (200 m vegyes: 1988, 1992; 400 m vegyes: 1988, 1992), négyszeres világbajnok (200 m vegyes: 1986, 1991; 400 m vegyes: 1986, 1991), nyolcszoros Európa-bajnok (200 m vegyes: 1985, 1987, 1989; 400 m vegyes: 1985, 1987, 1989, 1993; 200 m pillangó: 1989), 53-szoros magyar bajnok, hatszoros világcsúcstartó: 200 m vegyes: 1987: 2:00,56, 1988: 2:00,17; 1991: 1:59,36, 400 m vegyes: 1987: 4:15,42, 1988: 4:14,75, 1991: 4:12,36, egy Európa-rekord szerzője: 200 m vegyes: 1986: 2:01,57. A világon ő volt az első úszó, aki a 200 méteres vegyes úszásban két percen belüli idővel csapott a célba. Címei: örökös bajnok (1985-től), a Halhatatlanok Klubjának (1991-től), az Úszó Hírességek Csarnokának (2000) tagja. Mindezt tizennyolc év alatt (1975—1993 között) úszta össze. Visszavonulása után sem szakadt el a medencéktől, a Magyar Úszószövetség alelnökeként dolgozik a sportág világélvonalban tartásáért. Nős, két kislány — Csenge és Piroska — boldog édesapja.