A kezdet

Természetesen csak akkor, ha a jelenlegi megszorító intézkedések nem hozzák meg a várt eredményeket. S micsoda ajándék: esetleg még egy hónapig finomul a kín. Márpedig ettől a kormánytól — mely hazugságra, félrevezetésre, erőfitogtatásra építette jövőjét, s ma is legtöbb energiáját arra fordítja, azt akarja az emberek fejébe verni, hogy a fennálló helyzetért csakis elődei a felelősek — többre nem számíthatunk.

E dicső kormánynak az RMDSZ is tagja. És most, mintha iránytűjét elveszítette volna. Sok mindent megtehet egy kisebbségi politikai alakulat, még az sem égbekiáltó bűn, ha folyamatosan a hatalomhoz dörgölőzik, s a politikai széljárás szerint váltogatja partnereit, azt ellenben, amikor törvénytelen, népellenes, kizsákmányoló, a demokrácia alapszabályait semmibe vevő hatalom részévé válik, elég nehéz nemzetiségi érdekekkel magyaráznia. Mert most a kisebbség érdekében folytatott ,,harcuk" nagyon belebotlott Románia, egyben az ország területén élő magyarság munkához, elégséges bérhez, a már megszerzett nyugdíjhoz való elidegeníthetetlen jogába. És belementek abba a megbocsáthatatlan hatalmi játékba, mely az ország demokratikus jövőjét fenyegeti. Égbekiáltó, egyben öngyilkosnak is tetsző a játék, amit a kormány részeként elfogadtak: állampolgári jogok szűkítésével, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva csökkentik a béreket és nyugdíjakat. Ezzel kiszolgáltatták magukat, s egyben az egész magyar közösséget egy kiszámíthatatlan politikus, Traian Băsescu kényének-kedvének, és társtetteseivé ereszkedtek annak az elképesztő hazugságáradatnak, melyet elsősorban Emil Boc, de a kabinet más tagjai is folyamatosan harsognak. Ráadásul semmibe vették választóikat, még arra a formális gesztusra sem voltak képesek, hogy SZKT-t hívjanak össze, és meghallgassák — na, nem a nép, mert ez a fórum sem képviseli rég a népakaratot, csupán saját bizalmi embereik véleményét. Ott sunyítanak a kormányban, s bár sok vizet nem zavarnak, magatartásukkal nem csak maguk, de az erdélyi magyarság jövőjét is kockára teszik.

A népharag egyelőre nem csap az egekig. Nem forradalomra született ez a nép, mint ahogyan szemmel láthatóan a megmaradt erdélyi magyarság sem De a kés csak a következő hónapokban ér csontot, amikor minden alkalmazott, nyugdíjas saját bőrén érzi majd, mit jelent valójában jussának megdézsmálása. A sztrájkok most kezdődtek, a végét senki nem látja.