Az RMDSZ-es buzgómócsing

Közben a kormánypárt szemmel láthatóan elbizonytalanodott. Visszavettek harcos modorukból, megbicsaklani látszik eddigi monolit egységük. Remegnek, mert a függetlenek bejelentették, tartózkodni fognak a szavazáskor, és amire még jó egy hónappal ezelőtt aligha gondoltak: csendesen beindult pártjukban az ellenfélhez való átpártolás folyamata. Egy szó, mint száz, félnek, kiesnek a pikszisből.

Elbizonytalanodásuk egyik jele: a munkaügyi bizottságban tegnap sikerült megváltoztatni a nyugdíjtörvény-tervezet ama cikkelyét, melynek értelmében Romániában is csak 65 éves korban mehetnének nyugdíjba az asszonyok. A módosító javaslatot szociáldemokrata és kormánypárti képviselők (!) közösen terjesztették elő, s egyetlen ellenszavazattal elfogadták: legyen 63 év a korhatár a nőknek. Akiknek sorsa, élete ma és a közeljövőben is jóval nehezebb Nyugaton élő társaikénál.

Ki nem érzi, érti ezt? Ki az egy szál ellenszavazat gazdája? Ki más, mint a bizottság RMDSZ-es tagja. Nem, nem Kerekes Károly Maros megyei képviselő. Ő nemrég lelkiismereti okokból, épp a nyugdíjtörvény szűkmarkúsága miatt, kilépett a testületből. Helyére Derzsi Ákos Bihar megyei képviselőt küldte a szövetség. A mi a vesztes mellett is a végsőkig kitartunk elv pillanatnyi pártjelszava boríthatta el szegény agyát. Nem látott, nem hallott, észre sem vette, hogy szövetségesük a kormányzásban menet közben módosította álláspontját. Neki gazdái azt mondták, legyen hű a kormányhoz, Emil Bochoz, Traian Băsescuhoz, nem utolsósorban Markó Bélához. És szavazott, mint Sehallselát Dömötör — annak, ki érti még az írott, nem internetes kultúrán nevelkedett weöresi gyermeknyelvet, másoknak maradjon csak Rejtő Jenő-s Buzgó Mócsing.