Munkabeszüntetés, élőlánc, lobbi (Folytatódnak a tiltakozások)

2010. június 10., csütörtök 05:58
Tepes
758 hozzászólás

Az alkotmanybirosag csak remenyforras marad, ott az ilyen perek 2 evig is elhuzodhatnak.

2010. június 10., csütörtök 08:18
lacafaca74
2661 hozzászólás

Az előlánc hatékonyságát már ismerhetjük. Annyit ér mint holt lovon a patkó.

2010. június 10., csütörtök 09:42
janoska44
740 hozzászólás

mint mindig az este is figyelemmel kisertem mihai tatulici musorat hat elkepeszto de fokent lesujto latvany volt az idiota bamba semmitmondo ervelese ennek az olasz nevu egyennek ki ez az olasz kiktudtak ot megvalasztani ? mit tett le az asztalra? eggyaltalan a magyarsagert akar az osszlakossagert bamba modra kijelenti ki akarjuk vezetni az orszagot a bajbol o eppen o sajnos meg sok ilyen ugynevezett kepviselo van a megyeben akik nenzel megvasarolt mandatummal rendelkeznek vegkicsenges szomoru latvany a magyar kepviselet a parlamentben valamint kulonbozoo tv.musorokban

2010. június 10., csütörtök 19:30
eberendre
1632 hozzászólás

Ni, mit találtam:
Nyílt levél Markó Bélának, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökének


Elnök Úr!


Már a megszólítással gondom van: milyen jelzőt használjak? Sajnos azt már nem tudom leírni, hogy „Tisztelt Elnök Úr”, mert a tisztelet Ön iránt, mint politikus iránt az idők során elveszett bennem, főleg az utóbbi időszakban. Az ok egyszerű. Igen magas állami tisztségénél-beosztásánál fogva Önre mint államférfire tekint ez az ország, Románia és azon belül az itteni magyarság. Viszont én Önt nemhogy igazi államférfinak, de még igazi politikusnak sem tartom, mivel az ilyen férfiakra jellemző számos pozitív tulajdonság közül egynek biztosan nem felel meg: Ön nem szavatartó politikus. Sokan mondják, hogy a politikában nem kell az adott szót megtartani. Ha ezt a nézetet elfogadnánk, akkor ezzel egyszersmind legitimálnánk a politikusok hazudozásait. Igenis kell(ene) a tisztesség, az őszinteség, a felelősségérzet, az egyenes derék, a nyíltság, stb. a politikában is. Ilyen értelemben vannak pozitív példák. Most csak egyet, egy szélsőséges esetet említek: Teleki Pált, Magyarország miniszterelnökét, aki golyót röpített a fejébe, miután Magyarország megszegte a Szerbiával kötött kétoldalú egyezményt a második világháború elején.
Szólíthatnám Önt „Kedves Elnök Úr”-nak is, de mivel személyesen nem ismerem, az Ön kedvességéről nem volt alkalmam meggyőződni.
Ezért jóhiszeműen feltételezem, hogy Ön különben kedves ember és azt is, hogy Önnek még számos kiváló tulajdonsága van, amelyeket sajnos előlünk, választók elől, az Ön magas politikai tisztségei-szerepei és szereplései eltakarnak. Ami viszont Önből most nyilvánosan látszik, az kiábrándító. Szomorú látvány, ahogy Ön szótlanul ül a mostani Boc - kormányban, puszta dekorációként.
Hogy lehetséges az, hogy az RMDSZ mindig hatalmon van? Miért kell ennek így lennie? Nincs az a megegyezés, amit az RMDSZ politikusai fel ne rúgnának, ha a hatalomról van szó. Már minden romániai párttal kormányoztak, ez doktrinálisan vagy dogmatikailag hogyan indokolható?
Ma Románia a csőd szélén áll. Vajon miért? A most hatalmon levők azt mondják, hogy ez a világot átfogó gazdasági válság miatt van, de hallatszanak olyan hangok is, hogy ezért a helyzetért az eddigi kormányok és az utóbbi 20 év összes politikusa felelős. Önnek mi erről a véleménye? Románia lezüllesztésében mennyi az Ön és az RMDSZ felelőssége? Különben nem, de most Önöknek, az RMDSZ politikusainak, súlyuk van vagy lehetne, mert a hazugságok láncolatán át hatalomra került Liberális Demokrata Párt (PD-L) csak az Önök segítségével tudja átvinni a parlamentben a fizetéslevonásokra vonatkozó törvényeit, hétfőn, 2010. június 7-én. Az RMDSZ most ezt megakadályozhatná.
Csakugyan Önök is úgy gondolják, hogy a társadalom legszegényebb tagjaitól kell elvenni, ahelyett, hogy inkább adnának nekik? Persze ezt úgy értem, hogy nem meggondolatlanul, fejetlenül adni, hanem úgy kormányozva az országot, hogy a nemzeti jövedelem növekedjen és legyen miből juttatni, úgymond a „népnek”. Itt azért használok idézőjelet, mert az éppen hatalmon levőknek a nép nem létezik, csak amikor szavazni kell. Máskor a nép valójában nem fontos, az utóbbi 50-60 évben legalábbis így volt.
Kissé leegyszerűsítve: egy szűk csoport dőzsöl a gazdagságban, gátlástalanul fosztva, rabolva, meglopva ezt az országot, a nagy többség kárára persze. Ennek a gazdag csoportnak a tagjai között nagyon sok politikus is van. Hogyan és hova folynak el a közpénzek? Ki és mikor fogja meggátolni a korrupciót, a hazugság-áradatot, a gátlástalanságot? Ki és mikor fogja megállítani az értéktelen, hozzá nem értő emberek csörtetését, akik elárasztják, uralják a közéletet és mindent minden szinten?
Rengeteg kérdésem van és még lenne, csak válaszok nincsenek. Még csak néhány kérdést teszek fel: Ön hogyan tud létezni abban a töméntelen hazugságban, ami a Boc-kormányból árad és amely körüllengi azt? Vagy tíz nappal ezelőtt RMDSZ-berkekből hallottam valami vérszegény tiltakozás-félét, hogy a nyugdíjak csökkentéséhez nem fognak hozzájárúlni. Aztán elcsitult ez is. Gondoljuk csak meg: most RMDSZ-politikus magyarázza TV-műsorban az adófizető nézőknek, hogy 2007-2008-ban alaptalanul emelték a nyugdíjakat és a fizetéseket, holott az RMDSZ akkor is hatalmon volt. Ettől undorítóbb dolgot nehezen tudok elképzelni. Akkor miért nem szólt ez ellen senki? Ennek a politikusnak nem kellene inkább egy golyót eresztenie a fejébe?
Gyűl, halmozódik újra az elégedetlenség, a düh, a gyűlölet az emberekben, főleg Önök, politikusok iránt, akik életeket befolyásolnak döntéseikkel. Az enyémet is, akinek életében, foglalkozásánál fogva, fontosabbak a tudományos kérdések a politikánál. Mégsem maradhatok közömbös ebben a helyzetben, amikor a jövőnk egyre kilátástalanabbá és bizonytalanabbá kezd válni vagy már azzá is vált, a hivatásuk gyakorlására alkalmatlan, silányabbnál silányabb „államférfiak” miatt.
Nem kellene az RMDSZ-nek most azonnal kilépnie a kormányból? Kérdezi ezt egy egyszerű szavazójuk, aki több mint 30 éve, középiskolai tanárként, matematikát tanít Szatmárnémetiben, állami alkalmazottként.

Ezeket a sorokat szomorúan és szinte reménytelenül írta le Kiss Sándor, matematikus, középiskolai tanár,
Szatmárnémetiben, 2010. június 5-én.