Újraértékelik Bocsárdi László tevékenységét (Színház az egész világ)

A 106-os számú idei tanácshatározat, mely a színházigazgató menedzseri tevékenysége kiértékelésének módozatát szabályozta, s melyet a testület ellenszavazat nélkül fogadott el, nem rendelkezett a fellebbezésről, ezért is kellett most egy ilyen bizottságot nevesíteni. Rendelkezett viszont arról, hogy a kiértékelő bizottságot a polgármester nevezi ki, de „figyelembe véve azt a hisztériát, ami az ügy körül keletkezett", a polgármester azt javasolta: hatálytalanítsák a 106-os tanácshatározatnak azt a pontját, mely a bizottság kinevezésére vonatkozik (ezáltal az egész menedzseri értékelés procedúráját eltörölve), és egy új bizottságot nevesítsenek — ezúttal az önkormányzat. Ő csupán azt javasolta, az új bizottságban két önkormányzati képviselő (mindkét magyar frakciótól), a marosvásárhelyi színművészeti főiskola, a román színházi szövetség, a Sapientia Tudományegyetem és a művelődési minisztérium egy-egy felkért, de általuk nevesített képviselője vegyen részt. Beterjesztése meglepte a polgári frakciót, mely szünetet kért.

Tanácskozásuk után Klárik Attila olvasta fel jelentését, melyben megindokolta osztályzatát. Mint ismertette, a művelődési tárca által a nemzeti színházak esetében alkalmazott kiértékelési formát alkalmazta három szempont szerint. Az intézmény típusának megfelelő kulturális ajánlat és szolgáltatáscsomag érvényesítése, az európai és nemzetközi szabványoknak megfelelő arcélalakítás, hasonló intézményekkel történő együttműködés és partnerségben megvalósított projektek, alternatív támogatási források felkutatásának és összegek lehívásának menedzsmentje, valamint a szakmai fórumokon, hazai és nemzetközi megmérettetéseken, fesztiválokon való szereplés szempontjából maximális pontszámot adott. A kulturális sokszínűség, a felvállalt, nézőbarát repertoárszínházi működés, az interdiszciplinaritás, a népszerűsítés, nyitás és kommunikáció fejezetnél kifogásként rótta fel, hogy az értékelt időszakban egyetlen előadással sem sikerült megszólítania a színháznak a város lakosságának tíz százalékát, meg a bábtársulat jövőjére vonatkozó — legalább középtávú — stratégia hiányát is. Ennél a fejezetnél fél pontot vont le. A pénzügyi források, rendelkezésre álló eszközök, a humán erőforrás és az anyagi eszközök költséghatékony menedzsmentje fejezetnél talált súlyos gondokat: néhány törvénytelenség mellett, hogy az intézmény összbevételének növekedése mellett csökkent az ebből a bevételből finanszírozott saját költségek aránya, nőtt az egy nézőre eső költség, folyamatosan nőtt a színháznak juttatott támogatás értéke, a béralap, a vezetői pótlékok — mindezek miatt ennél a fejezetnél másfél pontot vont le, így jött ki a 8-as jegy. Értékelésével senki nem szállt vitába, viszont az új bizottság összetételére vonatkozóan elhangzott néhány javaslat (jogilag nem mind kivitelezhetőek), illetve Bereczki Kinga fejtette ki véleményét, miszerint a probléma igazi megoldása az lenne, „ha a polgármester és mindannyian, akik ebben a koncepciós ügyben részt vettek, lemondanának". Antal Árpád András visszautasította az összeesküvés-elméletet, elmondta, nem Bocsárdi szakmai tevékenységével van a gond, hanem gazdasági viszonyulásával, illetve felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a nagy, gazdag városok színházait az állam tartja fenn, a kisvárosokét pedig az önkormányzatok, ráadásul Sepsiszentgyörgy két ilyen intézményt is. A költségek racionalizálásával, optimalizálásával meg kell találni az egyensúlyt a közszolgáltatások működtetése, a városfejlesztés és a kultúra fenntartása között — mondta. Néhány szóváltást követően még javaslatok hangzottak el az új értékelőbizottság összetételére vonatkozóan (a Sapientia helyett a kolozsvári színiegyetemről kérjenek tagot, illetve a bizottság bővüljön a színházkritikusok nemzetközi szövetségének egy jelöltjével is), valamint nevesítették a két önkormányzati képviselőt: Kovács Istvánt az MPP, Sztakics Évát az RMDSZ javasolta.