Élet-halál dala vuvuzelán

Ilyen és hasonló gazdasági adatok bástyázzák körbe az állítást, miszerint az év legnagyobb érdeklődéssel várt, az olimpiai játékok után a második legjelentősebb gazdasági hatású sporteseménye kezdődött el tegnap a Dél-Afrika—Mexikó összecsapással. No meg a kevésbé mérhetők, de annál hangzatosabbak, amelyek közül a ,,minden idők leg..."-je a legkézenfekvőbb és legkevésbé megragadható. A sporttörténelmi vonzat mindenesetre máris kétségtelenül adott, hiszen először rendezheti afrikai ország a futball-világbajnokságot.

A szurkoló számára persze mindez legfeljebb másod-harmadrangú szempont, neki a mérkőzések, a játék, a gólok a fontosak, a Green Point-stadionról pedig nem az apartheidellenes harc megcsúfolása jut az eszébe, hanem az, hogy milyen jól is fest madártávlatból. Merthogy a szurkolói lét nem a racionalitás állapota, hanem valami olyan bódulat, amelyhez fogható legfeljebb a szerelem, annak is a válságosabb változata. A futball ugyanis egyesek szerint élet-halál kérdése. Ez azonban nem teljesen igaz, sokkal több annál — szól a Bill Shanklynek, a Liverpool hajdani legendás menedzserének tulajdonított alaptétel. De ha már ennél a metaforánál kell maradni, inkább halál kérdése. A szurkoló ugyanis belehal egy ilyen világbajnokságba, előbb a várakozásba, aztán a élményekbe, a sikerekbe, a csalódásokba, aztán abba, hogy befejeződött.

Ha a résztvevők szemszögéből vizsgáljuk, a siker egyeseknek olykor tényleg az életet, a kudarc pedig a mások halálát jelentette. A magyar szakmai és laikus közvélemény többnyire ,,belehalt" a csapatok vb-szerepléseibe. Máig általános a meggyőződés a magyar lélekszférában, hogy súlyosabb csapás és méltánytalanság soha senkit nem ért, mint 1954-ben az Aranycsapatot. Ugyanaz a mérkőzés Németország számára a világbajnoki történelem legfelemelőbb fejezete, a berni csoda, amely — vallják ma is sokan — a vesztes világháború után az egész német nemzetet talpra állította.

Így történik ez vb-ről vb-re. Féléletnyi káros szocializálódás közepette négyévente visszavedlünk néhány hétre gyerekké, dacolva világgal, feleséggel, anyóssal, előítéletekkel és munkafegyelemmel. Dél-Afrikában egy hónapon önbecsülésről és nemzeti büszkeségről zengenek az őrületbe kergető vuvuzelák. A pártatlan nézőnek és a szurkolónak azt üzenik: mégis csak van valami biztos ebben a fejére állt világban.