Emlékezzünk (Az egyetemes magyar sport)

Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.

Egy nem mindennapi döntővel indult olimpiai éremgyűjtése. Az 1904-es St. Louis-i olimpia 50 yardos számának döntőjében a táv első felében az amerikai Leary vezetett. A táv felénél a hatalmas karcsapásokkal úszó Halmay utolérte az amerikait, és tisztán megelőzve őt csapott a célba. Az első megfigyelésével megbízott bíró, Sztankovics Szilárd hangosan közölte: Első: Halmay! A második beérkező megállapítására kijelölt amerikai célbíró közbeszólt: Második beérkező: Halmay! A bombaként robbant vitát a döntőbíró, Ner-Pyrah zárta le azzal, hogy holtversenyt hirdetett, és elrendelte az újraúszást Halmay és Leary között... Halmay rajtolt jobban, s az első karcsapástól kezdve végig vezetve, 28 másodperces idővel négy láb különbséggel verte Learyt. S hogy nem véletlenül, ezt igazolja Halmay másnapi győzelme 100 yardon.

Halmay Zoltán Magasfaluban született 1881. június 18-án. Tízéves korában Budapestre költözött a Halmay család, ahol Zoltán a Magyar Úszó Egylet (MÚE), majd a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) úszója és vízilabdázója lett. Úszóként ért el kimagasló sikereket. Kétszeres olimpiai bajnok, többszörös érmes és világcsúcstartó. Ő volt a 100 méteres és a 220 yardos gyorsúszás első hivatalos világcsúcstartója is (1905, 100 m: 1:05.8; 1908, 220 yard: 2:26.8). Visszavonulása után a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya volt, majd újságírással is foglalkozott. Budapesten hunyt el 1956. május 20-án. A Farkasréti temetőben alussza örök álmát. 1968-ban az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották.

Sikersorozata:

— olimpiai bajnok: 50 yard gyors és 100 yard gyors — 1904

— olimpiai ezüstérmes: 200 m gyors — 1900 és 4000 m gyors — 1900, 100 m gyors — 1908 és 4x200 m gyors — 1908

— olimpiai bronzérmes: 1000 m gyors — 1900.

A három olimpia mellett részt vett az 1906-os rendkívüli vagy jubiláló olimpián is, ahol tagja volt az aranyérmet szerző 4x250 méteres váltónak, ezüstérmet nyert 100 m gyorson

Tizenötszörös magyar bajnok.