Nyelvi kitűzők

A fiatalember, aki a kasszánál ül, már röptében elkapta, milyen nyelven társalgunk egymás közt, magyarul köszöntött, és közölte, mennyit kell fizetnünk. Akkor figyeltem fel rá, mellén kitűző jelezte, hogy a román mellett magyarul és németül is beszél. Ismerjük be, az újítás honunkbeli bevezetése sok vásárlói frusztrációnak veszi eleve elejét, okvetlen üdvözlendő hát, és elterjesztésre javasolható a vegyes lakosságú, illetve a nagyobb turisztikai forgalmú területeken.

A bevásárlásaikat intézők természetszerűen veszik jó néven, ha az általuk látogatott üzletekben anyanyelvükön intézhetik dolgaikat. Magam Sepsiszentgyörgyön tapasztaltam, hogy az ügyfél nyelvi kényelméről gondoskodó kereskedő meg is többszörözheti ezáltal vevőinek számát. Egyik nagyáruházunkba, ahol erre külön gondot fordítottak, az emberek már csak az otthonosság érzése miatt is sűrűbben tértek vissza, s ezt az udvarias kiszolgálás mellett, annak részeként pontosan a nyelvi előzékenység teremtette meg. A kis boltoknak nemegyszer a léte is kockán foroghat, ha bennük nyelvi hátránnyal szembesül a vevő, de hogy nagyáruházban is mennyire fontos lehet ez, azt összehasonlítással is ki lehet mutatni. Sepsiszentgyörgy két bevásárlóközpontja között e tekintetben markáns a különbség. Még a románul jól beszélő vevőt is pofoncsapásként éri a harsány és kihívó ,,poftim!", mellyel kifizetik a negatív példaként felhozható üzletben, ha történetesen más nyelven talál az alkalmazotthoz fordulni. Ahogyan ugyanis agresszíven azt hozzák az ember tudomására, hogy márpedig nekik nem kö­telességük magyarul érteni, az minden, csak nem a vevő marasztalása, és le is csapódik annak érzelmi viszonyulásában. A vevői ellenszenvet az a buta és célszerűtlen nyelvi gőg ébreszti, mely évszázada megmérgezi e tájak légkörét, s melynek sem a kereskedelemben, sem má­sutt helye nem volna.

Nos, nyelvi kitűzők használatát a kolozsvári kisebbségkutató intézet is szorgalmazza az utóbbi időben. A kereskedelemben üzleti hasznot is hajthat, érthető, hogy ott kezdték meg előbb alkalmazását. Fontos lenne a hivatalokban is bevezetni, még egyes ablakokon is fel lehetne tüntetni, hol beszél a tisztviselő magyarul is.

A társadalmi légkört javító intézkedések legjelentősebb komponense a nyelvhasználaté, s ha a gyakorlatban terjed e módszer, az a kisebbségek jogi helyzetén is nagyot lendíthet. A jogkiterjesztéshez ugyanis nem csupán a törvényhozás, hanem a gyakorlat felől is közelíteni kell .