Úz-völgyi katonalevél (Határhelyzetek)

Idén dr. Szőts Dániel 105 sátort számolt meg a völgyben, ez a szám, ha a dupláját számoljuk, s ehhez hozzáadjuk az ünnepségre érkező sátor nélkülieket, aki nem járt arra, az előtt is körvonalazódik egy másik fajta, a moldvaival ellenkező tartalmat és üzenetet közvetítő honfoglalás.

Van az Úz-völgyi táborozásoknak egyéb hozadéka is. Az emlékezés. Tárgyi anyag is kerül elő. Akik megmásszák az úzi Mogyoróstetőt, hol egy első világháborús löveg ,,hüznijét", hol az egykori lövészárkok, bunkerek domborzati maradványainak fotóját hozzák magukkal.

Néhai Barabás Mózes egykori árkosi lakos 1944. augusztus 19-én, egy héttel a szovjet invázió előtt címezte levelét, és küldte el édes jó feleségének, Iluskának Árkosra.

A levél jellemző érdekessége az, amint egy háromszéki családfenntartó gazdaember az övéiről távollétében is gondoskodik, praktikus tanácsokkal látja el. A frontkatonák halált megvető bátorságra szoktak hivatkozni, Barabás Mózes nem ilyen férfi, az ő bátorsága olyan értelemben ,,halált megvető", hogy a halál árnyékában, illetve ennek a valószínűsíthető küszöbén is élni, az övéinek használni akar.

Éljetek jól, süssetek miegyre kalácsot, hígpalacsintát, vegyetek húst, mikor kaptok, szóval, éljetek jól, ha nincsen pénzetek, az öregtől kérj, Iluskám, mondjad, én írtam, aztán megadom. Nekem ne küldjetek egyebet, ha kaptok egy kicsi Pálinkát — így, nagy P-vel — és egy kicsi száraztésztát, egyéb nem kell, mert nem tudom megenni. Egy irondarabot (ceruzadarabot, S. L.) is küldjetek, mert azt is elvesztettem. De csak Istvántól, mert elér. Az anyósom árpáját rakjátok a másik odorba, hátul hagyjatok helyet a töreknek. Megkaptam az odalevaló lapot is. Mostanában nem írtam, mert innet nincs, mit írjak. Minden éjjel veletek álmodom, az éjjel a papot láttam. Hogy vannak odale, nem betegek-e? (...) Hát az öreg hogy van? Ha segít valamit, adjatok jól enni neki, mert azt szereti. Hát a tehén borjúzott-e meg? A malacok nőnek-e? A tyúkok élnek-e? (...) Van-e még korpa a malacoknak? Ott van-e még az Orosz Állatorvos? A here milyen a Keresztút felett, és egyéb is hogy néz ki, írjátok meg azt is, hogy a repülők nem bombáztak-e, van-e még fátok, ha nincs, hívjátok el Imrét, és hozzatok fát, ha még honn van, hanem keressetek valakit. Az ökörre ügyeljetek, nehogy valakit leüssön, a legjobban magatokra (vigyázzatok, S. L.), ha nincsen puliszka, hozzatok le töröbúzát, ha té(j) lesz. Dohányt többet ne küldjetek, van 9 pakk. A gazdák mind honn vannak, ugye? Mi itt eleget búsulunk. Ti ne búsuljatok Anyu és Iluska.

Most megint nekifogtam, mert félbehagytam volt. Itt nincsen különös újság, most ebédelénk, igazi jó ebédet. Oda voltunk bandázni a héten mindennap, zenéltünk. Ahogy megtudom, hogy Kiss István gépész menyen haza, igen hamar írok, ő hamar hazaviszi. Egyéb újságot nem írok, mert minyá indulunk. Ügyeljetek mindenre, már alig várom, hogy meglássalak, pedig még nem is olyan rég, hogy itt vagyunk, mégis olyan hosszú idő volt, mint amikor fogságban voltam. (...)

Barabás Mózes, szerető apátok

Talán túl sokat beszélünk a hősiességről, a haza védelméről. Az igazi honvédelem ilyen egyszerű, gyakorlatias, a családról, a közösségről való gondoskodás.

Rá sem merek gondolni, hogy az idegen országokban lévő rendfenntartó vagy harcoló katonák ma milyen leveleket írnak az otthoniaknak. De hát ők zsoldosok. Barabás Mózes nem volt az. Egyszerű gazdaember, akinek nem azon járt az esze, hogy most hogy elnáspágoljuk az oroszokat... Ha van gazdaember-szellem, akkor az ilyen. De az a gyanúm, hogy a háború utáni esztendőkben az új rendszer nem a lakosságot, nem a népet, hanem ezt győzte le. A gazdaszellemet.

Ezért kell az Úz völgyébe és a hasonló helyekre járni. Hogy egy-egy ilyen levél előkerüljön, s eligazítóként szolgáljon.