Tartalom
2012. május 26., szombat:
Legolvasottabb 10 írásunk: Legtöbb hozzászólás: |
2007. szeptember 15., szombat: Nyár végi utak Drinápoly, a török birodalom egykori fővárosa (Újabb keletű keleti utazások) Ha látná kéd, mint vagyunk...
A harmadik törökországi Mikes-zarándoklaton Kapikule török határállomástól Edirnébe, a történelmi magyar névhasználat szerint Drinápolyba érkeztünk. A magyar megnevezés Hadrianus római császár nevét őrzi, alapítása idején Hadrianopolis volt a felújított város neve, ez aztán Adrianopléra, majd Drinápolyra változott. A magyar névváltozat kialakulására a történelmünkben fontos szerepet játszó Nápoly is hatással volt. Jellemző, hogy a délszlávok — szerbek, horvátok — a drén (somfa) és a polje (mező) szóra vezetik vissza. (Analógiás alapon: Somosmező, Somos, Somoska.) Esetünkben is a népetimológia és a tudomány más ösvényeken halad, mert történelmi tény, hogy a városnév Hadrianus császár (117—138) nevét őrzi.
Mikes Drinápolyban keltezett 17. levelét olvasva (29. octombris 1717—15. augusti 1718) nem annyira a várossal ismerkedhetünk meg, mint a Fejedelem hűséges kamarásának lelkivilágával s Európa politikai helyzetének alakulásával. A levelek mindenik elemzője megjegyzi, hogy úgy tűnik, mintha a török méltóságok fogadásain való részvételt kivéve Mikes ki sem mozdult volna a számára rendelt lakásból.
,,Mert márványkő volna és a kéd szíve, de megszánna, ha látná kéd, mint vagyok, vagyis inkább mint vagyunk szállva. A házam négy kőfalból áll, azon egy fatáblás ablak, azon a szél mind széllyire, mind hosszára béjöhet. Ha pedig papirossal bécsinálom, az egerek és a patkányok a papirost vacsorájokon elköltik. A mobiliám egy kis fazékből áll, az ágy a földre vagyon terítve, és a házamot egy cseréptálban való kevés szén melegíti. De azt ne gondolja kéd, hogy mindezek után én legyek legméltóbb a szánásra, mert tíznek sincsen egy faszéke, se olyan ágya, mint nekem, se csak fatábla is az ablakjokon, a hó lengedezve bémehet az ágyokra. De lehet-é ágynak hinni egy leterített pokrócot a földre? Ilyen palotákban lakunk ám mi."
Mikes nem figyel az épített külvilágra és a város világhírű dzsámijaira és palotáira, lelkivilágát nagyjából két érzés határozza meg: mérhetetlen honvágya és annak a politikai egyezkedésnek a kimenetele, amely a török, francia és német békekötés következménye lehet.
,,A mi dolgunk igen-igen némán foly, és semmi való elébb mozdulását nem látom — panaszolja. — Jobban szerettem volna káposztásfazék lenni Erdélyben, mintsem kávét ivó fincsája a töröknek. Azt nem okosan mondja-e a török, hogy az Isten rakás kenyeret hintett el imitt-amott az ember számára, és oda kinek-kinek el kell menni, s ott kell maradni, valamég a kenyérben tart. Itt vagyon a mi rakás kenyerünk elhintve, azért együnk belőle, amég abban tart zúgolódás nélkül, és azt ne mondjuk, hogy jobb volna Erdélyben málét enni, mint itt búzakenyeret. Édes néném, talám nem ok nélkül tartok én attól, hogy ha a jó Isten megtart ebben a bujdosó testben, talám egy kazalnyi rakás kenyeret kell megennem ebben az országban, mert ha egyszer megverik a törököt, ha lehet tőlle, azt békességgel keni meg."
Amint vonják,
úgy kell táncolnunk...
A császár azzal a biztatással hívta országába a Nagyságos Fejedelmet és kis csapatát, hogy innen majd esélye és lehetősége lesz Erdély visszafoglalására a császáriaktól, de amire Drinápolyba érkeznek, ,,Isten tudja az okát, de Franciaországban a németnek kedveznek, és a francia itt azon munkálkodik, hogy megbékéljenek a némettel, és ha a’ meglesz, ne oldalt, hanem hátat fordítsunk Erdélynek. Hírt nem írhatok, mert olyan hidegek járnak, hogy a hírek is megfagytak. (...) A francia követ, Bonac itt nem azon munkálkodik, hogy a hadakozás tovább tartson, hanem hogy csakhamar vége legyen. A német azt kívánja, a török pedig már meg is unta a hadakozást. Hát mi mit csinálunk a kettő között? Csak amint vonják, úgy kell táncolnunk. (...)
Drinápolyban várakoztak, reménykedtek a reménytelenségben is, de a heverés volt a legnagyobb dolgunk — mondikálja a decemberi hidegben. Aztán 1718 augusztusában már azt kell írnia, hogy ,,amitől tartottunk, abban torkig estünk. Ki viszen ki abból? Csak az Isten. Ennek előtte egy néhány nappal hozák meg a hirit, hogy 21. julii a vezér megcsinálta a huszonnégy esztendeig tartó békességet a némettel. Ha eddig itt el kell ülnöm, jó étszakát a menyasszony táncának. Jaj! édes néném, ha addig az édes lelkem marad a kövér testemben, csak török kenyeret kell enni a rakásból. A békesség meglévén, itt már semmi dolgunk nincsen."
Elvégeztetett! A huszonnégy esztendőre kötött békesség elreteszelte az utat a bujdosók elől a Kárpátokon bévüli területek felé. Pénzt a törökök elegendőt adnak, annyit, hogy Franciaországban hat esztendeig sem adtak annyit, mint azok egy esztendőre. Isten egyik kezével eltakarta előlük Erdélyt, a másikával táplálja őket. Mikes még mindig nem esik kétségbe, ,,bízzunk, és mindaddig reméljük, hogy meglátjuk azt a Tündérországot, valamég élünk".
Tudjuk, nem láthatta meg évek múltán, jászvásári küldetése során csak a Kárpátok külső köpenyegét, s nem ihatott a Bozza vizéből sem.
Drinápolyban, a bujdosók nyomában Mikes édes nénjéhez címzett leveleiből az örökös bizonytalanságban élő s a harcolva hazatérés reménységét táplálók lelkivilágáról többet tudhattunk meg, mint magáról a csodálatos városról.
A drinápolyi karavánszeráj
A zarándoklatot szervező és vezető Beder Tibor az autóbuszok mozgó akadémiájának beszélgetéseivel, az alkalomra kiadott útikalauzával és a már említett könyveivel mintegy pótolta ezt. A 3. Mikes-zarándoklaton az eddigieknél több időt szánhattunk Edirne nevezetességeinek megismerésére. Drinápolyi szálláshelyünk a Kervan-Saray Hotelben, Törökország európai területének legnagyobb vendégfogadójában volt. Ez a karavánszeráj évszázadokon át a százával érkező karavánok szálláshelyeként működött. Az erődítményszerű, számos kupolával fedett, hatalmas épület több száz vendég elszállásolására több étteremmel, bárral, nagy rendezvények szervezésére alkalmas, rusztikus építmény, annak is példája, hogy egy több száz éves műemlék épületet hogyan lehet megőrizni, új funkciói révén gazdaságosan működtetni.
Itt megtapasztalhattuk annak az ellenkezőjét is, amit Mikes a szélsőséges téli időjárásról írt.
,,A télben, édes néném, azon kellett panaszkodnom, hogy igen hideg vagyon. Azt ne gondolja kéd, hogy kényességből cselekszem, mert valamicsoda nagy hideg volt, a meleg szintén olyan nagy. Ha télben jégverem volt a házam, vagyis inkább fogházam, most pedig sütőkemence."
A Kervan-Saray Hotel szobái a vastag kőfalak ellenére valóban sütőkemencévé váltak, pedig kondicionált levegőjű szobákat ígértek. Ebben az izzasztóban töltöttem a nappali perzselő kánikula után egy éjszakát. Másnap aztán kiderült, hogy légkondicionálás van ugyan, de ennek a kapcsológombját, hogy a belsőépítészet eredeti hangulatát holmi modern szerkentyűk ne zavarják, annyira elrejtették, hogy én nem találtam meg, pedig még a kőfal vakablakában is kerestem.
Utazásunk során, ha ilyen-olyan fizikai igénybevételnek voltunk kitéve, Beder Tibor mindig azzal öntött lelket a csüggedőkbe, hogy zarándoklaton veszünk részt, aki többet szenved, az inkább átérzi a zarándoklat lényegét.
A másnap következő néhány órás edirnei tartózkodás aztán pótolta a járatlanságunk okozta éjszakai kellemetlenséget — már akinek volt ilyesmiben része —, a mai város huszonhét dzsámija közül meglátogathattuk az oszmán-török építészet remekét, a Selimiye dzsámit, amelyet II. Szelim császár hat év alatt építtetett fel. (1569—1575) ,,A 85 méter magas minaretek, melyek mint hegyes kardok merednek az ég felé — írja Beder Tibor —, Törökországban a legmagasabbak, és világviszonylatban is csak az indiai Új-Delhiben található Kutup-minaret (XIII. század) előzi meg. (...) A 43,28 méter magasságú és 31,28 méter átmérőjű, párját ritkító kupolát nyolc darab 6 méter átmérőjű, találóan elefántlábakhoz hasonlítható oszlop támaszt alá."
A kupola magasabb és szélesebb, mint az isztambuli Aja Szófia kupolája.
Edirne/Drinápoly magyar vonatkozású eseményeiről és történetéről, amelyről úton-útfélen sok szó esett, írásunk következő részében szólunk.
Szerző: Sylvester LajosCikk megjelenítése: 691Olvasóink értékelése: 0Szavazatok száma: 0Az ön értékelése: Hozzászólások
Tisztelt Látogatónk!
2012 Február elsejétől friss lapszámunk honlapunkon 0-16 óra között kizárólag megrendelők számára érhető el. A Háromszék online változatának friss lapszáma egész nap ingyenesen elérhető azok számára, akik előfizetnek a Háromszékre (a nyomtatott újság ára 20 lej havonta, 4.76 euró) a H-Press lapterjesztőnél, a postán (csak Kovászna megye területén), vagy interneten. Ennek érdekében az előfizetők a regisztrációnál használt e-mail címükről küldjék be a nyugta adatait (név, lakcím, nyugtaszám, dátum, az előfizetés időszaka, összeg) a hpress@3szek.ro címre;
A Háromszék online változata külön is megrendelhető a www.3szek.ro weboldalon a PayPal-rendszer segítségével, vagy bankkártya-fizetéssel, illetve személyesen a szerkesztőség pénztáránál. Az előfizetés ára havonta 3.8 euró (vagy az ennek napi árfolyamon megfelelő lej, dollár, forint.). A három, hat, illetve 12 hónapra előfizetők számára 5, 7, illetve 10 százalékos kedvezményt biztosítunk (lásd az alábbi táblázatot; a valutaárak az árfolyam függvényében változnak).
Ha meg szeretné rendelni a nyomtatott vagy az online változatot, be kell lépnie felhasználói fiókjába.
| Archívum
Legújabb galéria
Szavazás
Online látogatók
Legújabb hozzászólások
eberendre - 09:24 Egy nyelvet beszélünk?
eberendre - 09:19 Konfliktusokhoz vezető magyarellenes döntések
eberendre - 09:17 Kövér László ne kampányoljon
Sascha - 08:49 Tenni kell a közösségi jogokért (Kampányban)
hollo - 07:29 Megnyílt Antal Árpád kampányirodája (Kampányban)
PityiPal - 07:25 Hírsaláta
Ferencz - 07:23 Harangszó a bölcsőhelyen (Nyirő József kései hazatérésére)
leopold - 07:21 Konfliktusokhoz vezető magyarellenes döntések
leopold - 07:19 Kövér László ne kampányoljon Várható időjárás Sepsiszentgyörgyön
BNR Valutaárfolyam
Most megy a TV-ben:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
