Kétszer segít, aki gyorsan segít (Önkéntes ifjúsági újjáépítési tábor)

Az ifjúsági táborok tevékenységének színtereit most azért nem részletezzük, mert idén a maradék-Magyarország területére menetrendszerűen zúduló pusztító áradások előbb a mai ország felső peremvidékét sújtották, néhány napra rá meg a Dél-Dunántú­lon pusztítottak. A nyárnak még nincs vége, a Tisza és a Duna az ország középső és déli szakaszain éppen napjainkban árad.

Az anyagi kár óriási, szinte felmérhetetlen, e többmilliárdos összeg előteremtésére a mostani Magyarország egyszerűen képtelen.

De a hatalmas árvizek már az áradások első hullámaiban a lakossági összefogás és az emberi szolidaritás csodálatos megnyilvánulásait sodorták a más vidékek passzív bámulóival szembe. Az emberek pártállásra való tekintet nélkül, a nemrég lezárult választási csatározásokban való részvételt vagy részt nem vételt félretéve siettek segíteni a bajban, menteni a menthetőt.

E sorok szerzőjében az újjáépítési felhívás személyes élményeket idéz. Azt például, amikor a pusztító árvizek rázúdultak a Nyikó mentére, és még a más évszakokban száraz ereket is pokoli pusztításra fogták a természet megzabolázhatatlan erői, akkor az éppen arról a székelyföldi tájról nyári honismereti kirándulásról hazaérkező hódmezővásárhelyiek a támogatók toborzásához láttak, majd térültek-fordultak, hogy lelket öntsenek a székelyföldi károsultakba. Az akkori székelyföldi összefogás még a román államelnököt is meghökkentette, mert amíg az ország más részeiben zsebre dugott kezű bámészkodókat látott, akik a hatóságok által kirendelt szakapparátus embereinek megszólásában jeleskedtek, addig a székelyeknél a kalákás lakossági összefogás csodáit észlelhette.

A fizikai segítség mellett természetesen egyébre is szükség van. Amennyiben ez az újjáépítési nekiveselkedés Kárpát-medencei méretűvé válik — amiben nagyon reménykedünk —, a jelenlegi felhívás megfogalmazóinak nem lesz elegendő anyagi eszközük, hogy a táborozók számára a munkához, közösségi élethez szükséges feltételeket biztosítsák.

A székelyföldiek mindig is jeleskedtek a messziről érkezők vendéglátásában. A tehetősebb vállalkozók anyagiakkal támogatják a falunapok, a testvérintézményi és testvértelepülési kapcsolatok építését-ápolását. Nem ezek helyett, de ezek mellé oda kell csomózni azokat a pénzbeli és anyagi adományokat is, amelyekkel a nemzeti összefogás művének épületalapjait lerakhatjuk.

Amikor, sok évtizeddel ezelőtt, a sepsiszentgyörgyi színház nagy bajban volt, a gidófalviak egy szekér ropogós héjú házi kenyeret küldtek.

Nekik ez volt.