Veszekedős egyeztetés

Ami önmagában nem is lenne baj, hiszen azért hozták létre a fórumot, hogy a vitás kérdésekről egyeztessenek. De azért az mégiscsak furcsa, hogy bár mindannyian elismerik, a testület az erdélyi magyar önrendelkezés igen fontos fóruma lehet, sem elvi, sem formai kérdésekben nem sikerül közös nevezőre jutniuk.

A Tőkés László vezette szervezet össznemzeti testületként képzeli el a leendő tanácsot, amelyben a civil szervezetek, politikai alakulatok is képviseltetnék magukat, míg a szövetség — alapszabályzatára hivatkozva — saját intézményeként tekint arra. A legtöbb, amire hajlandóak, hogy „megtűrjék" az EMNT képviselőinek jelenlétét. És azt sem fele-fele arányban, hanem csak 75—25 százalékban, ami azt jelenti, a döntés az ő kezükben maradna. Ráadásul a hatáskör tekintetében sincs egyetértés, az EMNT szerint fölösleges olyan intézményt létrehozni, amelynek nem biztosítanak valós beleszólást a közösség ügyeibe, így például a támogatáspolitika, a bukaresti, budapesti pénzek elosztása továbbra is az RMDSZ monopóliuma maradna. Nem csoda hát, ha a tárgyalásokat követően a szövetség képviselői hallgatásba burkolóztak, Tőkés Lászlóék pedig azt rótták fel Markó Béláéknak, hogy képtelenek szakítani az egypártrendszeri beidegződésekkel.

Ha minden igaz, a tusványosi szabadegyetemen folytatják az egyeztetést. Ha a rendezvény mottóját követik — nyílt lapokkal —, kiderülhet, miért is oly merev az RMDSZ álláspontja a Kulturális Autonómia Tanács ügyében. Vajon nem éppen ugyanaz áll a háttérben, amiért a legfájdalmasabb intézkedéseket is vállalva, választóik akaratával szembekerülve nem tágítanak a kormányrúdtól? A pénz, paripa, fegyver, melyekről lemondani semmiképp sem tud a hatalomhoz mindinkább hozzászokott szövetség?