Sok víz között (A vad vizek medrükbe visszatérnek)

Amerre a szem ellát, víz lep el szinte mindent Kökösbácstelek határában. Ott, ahol a Falupataka beleömlik a Tatrang vizébe, majd az a Feketeügybe. Túl a fűzfákon, ahol két fenyő kimagaslik a gyümölcsfák közül, egy tanya: két ház, gazdasági épületek vízben, csak csónakkal közelíthető meg. Ekkora víz nem volt 1975 óta — mondja a gazda, aki a tervezett bővítés helyett most azon töri a fejét, inkább vízi járművet vásárol.

Napok óta árvizekről szólnak a híradások, Háromszéken sokat emlegetik Kököst, hogy ott baj lehet, mert lezúdul az ár az Olton, s nem tudja majd befogadni a Feketeügyet, melynek vize maga is tetőz, s akkor elárasztja a környéket. Még szerencse, hogy a Feketeügybe ömlő Tatrangot nem duzzasztották fel a Brassót ellátó vízgyűjtőn átfolyó vízzel, mert az már — az össztüzet parafrazálva — összvíz lenne.

Tegnap reggel Kökös felé haladtunkkor a Régió Rádió műsorvezetője épp Sánta Gyula polgármestert faggatta, s az elöljáró szidta a bácstelekieket: nem álltak oda zsákolni, Kökösből kellett embereket kivinnie, hogy a községhez tartozó falut megóvják az ártól. A polgármestert, aki már két éjjel nem aludt, a községházán találtuk sáros csizmában, munkaruhában. Igyekszünk a gátra. Alszegben színültig az esővizes árkok, a Feketeügy nyomta fel a vizet, néhol ki is öntött, az emberek homokzsákokkal torlaszolják el portáikat. Kimegyünk a töltésre. Jó nagy a víz, de még nincs színültig. Szemmel láthatóan a Brassó megye felőli mart magasabb, mint a háromszéki. Vajon miért? — teszi fel a szónoki kérdést az elöljáró. Jóval a Logan ülésének szintje fölé ér a víz, amint áthajtunk, araszolunk egy nagy tócsán a derítőállomás felé. — Ha szükség lesz rá, elbontjuk a torlaszt, s elárasztjuk a rétet, hogy megmentsük a falut — mutatja Sánta Gyula.

Aztán Bácstelekre érünk. Az elöljáró szidja az odavalókat — tisztelet a kivételnek —, mert előző nap csupán hárman álltak oda zsákot tölteni, erősítést rakni a gátra, s kilenc kökösit vitt magával. A falu túlsó végén a megyei katasztrófavédelmi felügyelőség munkatársai töltik a zsákokat a Kökösből kihordott homokkal, a vízügyi hivatal kupás erőgépe és egy helybeli lószekér hordja a Falupataka töltésére. Ott szintén a polgárvédelmiek, de kökösiek, és ezúttal helybeliek is segédkeztek a lerakodásnál, az elhelyezésnél. Szájtáti is akadt. Épp az volt a téma, hogy mekkora tévésztár lett a Negrea család meg nea Gigi (Gigi bá), tegnap a Pro tévében látták õket. Épp ezen bosszankodik a polgármester, hogy a tévét ki tudják hívni, de a vállukat nem tudják odatenni, ha kell. Az úgynevezett sztárokkal meg nincs semmi baj, ők vagy a töltésen dolgoztak, vagy károsultak.

A Tatrang szintje is magas, ott is sorakozik néhány homokzsák. A hídtól a Falupatakáig már csak csizmában lehet haladni, néhol bokán felüli iszapban, máshol szinte térdig érő vízben. Gheorghe Neagu, alias nea Gigi gazdaságán keresztül jutunk a Falupatakához. Viorel és Maria Negrea a partról szomorúan néz a vízben álló fák felé. Azok között a tanyájuk. Ott egy csónak, a katasztrófavédelmiek hagyták ott előző nap, amikor a gazdák az unokákat rokonokhoz adták, a nagy barmokat kimenekítették, de ők maguk a bárányokkal és a majorsággal nem voltak hajlandóak elhagyni az elárasztott területet. Aztán az emberek mégis a faluban töltötték az éjszakát. A polgármester biztatta a házaspárt, menjenek a csónakkal, nézzenek körül otthonukban. Hárman haladtunk a csónakkal. Faggatóztam. Viorel 1950-ben a tanyán született, aztán ott maradt. Két gyereke Olaszországban dolgozik. Az unokák velük vannak, de most rokonokhoz adták. Lovat, marhát kimenekítettek előző nap, amikor áradni kezdett. Szerencsére lassan szivárgott, emelkedett a víz szintje, nem kapta el a sodrás, mert akkor ki tudja, mi történt volna. — ’75 óta nem volt ekkora a víz — mondja az asszony. Aztán beevezünk az udvarra. Az asszony bement a házba, ruhaneműt pakolt a kis unokának, a férfi a tyúkokat a szénapadlásra eresztette, a kutyát áttette a tornácba. A víz valamivel a küszöb alatt állt, a házba még nem folyt be. A kapu mellett új kerítés, az újabbik ház egyik szárnyát hablemezzel szigetelték. Kár volt erre költeni, jegyzi meg keserűen az ember, inkább csónakot vásárolt volna a pénzből. Senki nem segített a jószágot menekíteni, csak egyedül Gigi — töri meg a csendet egyszer az asszony.

Aztán visszafelé evezünk. A töltésen a polgárvédelmiek hordják a zsákokat, bámészkodók most is akadnak. Vasile Sădean ezredes, a katasztrófavédelmi felügyelőség parancsnokhelyettese irányítja a munkát. Szerencsére összehangoltan cselekednek, így nem engedték le a tatrangi vízgyűjtőből a többletvizet, s egyelőre megúszták nagyobb baj nélkül — mondja.

Aztán nagy csődület támadt. A korábban homokzsákot hordó lószekérrel jött az Antena 1 stábja, s egy csomó helybeli követte. Erre a tűzoltók szünetet vettek ki, elvonultak, a polgármester meglépett, s maradtak a szájtáti helybeliek, a tévések, no meg a kár és a károsultak.

A kökösi híd alatt valamicskét apadt a Feketeügy. A vasúti híd görgőit már nem nyaldosták a hullámok. A faluban, Alszegen viszont nőtt az árokban a víz, néhány udvart a torlaszok ellenére elárasztott. Bizonyára pincék, kutak áztak. A zsákok töltése folyt. Itt Tăraş Silviu alpolgármester szorgoskodott. Sánta Gyula vissza szeretett volna vonulni, bár három órácskát alhatna, de akkor is szólították valahova.