Decentralizáció Boc-módra (Jegyzet)

Így a szólamok szintjén, s ennek ellenkezője a gyakorlatban. A döntéshozás átadása egy kormánynak sincs ínyére, ez látszik a jelenleginél is, inkább csak a pénznyelő ágazatoktól szabadulna, nem kedvére való megválnia valóban fontos, a közösség életét befolyásoló intézményektől. Halasztják újabb és újabb fél évekre, évekre a rég áhított decentralizációt.

Reményre szolgált okot a kórházak átadása az önkormányzatoknak, ám ez is felemásra sikeredett. A minisztérium ígérte, adósságok nélkül vehetik át, de kiderült, jelenleg még sincs pénz, így a helyi, megyei tanácsok adósságostul kényszerülnek átvenni a kórházakat, azzal a reménnyel, hogy egy költségvetés-kiigazítás után a szaktárca állja szavát, és szabadulhatnak az anyagi tehertől. Nem csoda, a polgármesterek, megyei elnökök egyáltalán nem ünneplik újabb gyarapodásukat, úgy vélik, nem új lehetőséget, többnyire csak felelősséget vesznek a nyakukba. S aggodalmukat növeli, hogy a helyi közpénzügyi törvény készülő módosítása tovább nyirbálja forrásaikat, a decentralizációt hirdető kormány az önkormányzatok kárára növelné bevételét, még nagyobb arányban szippantaná el a helyi adókat, illetékeket, még kevesebbet osztana vissza az áfából.

A decentralizáció demokrata liberális módra tehát azt jelenti: átadjuk a terheket, megtartjuk a pénzt és a fontos döntések jogát. A tervezett intézkedés nem csak, hogy nem bővíti, de megnyirbálja a polgármesterek jelenlegi hatáskörét. Pénz nélkül ugyanis nincs értelme tervezni, nem lehet beruházásokat végrehajtani, átminősülnek egyszerű könyvelővé, aki begyűjti az adókat, tetemes részét továbbítja a kormánynak, a maradékból pedig kiosztja a hivatal alkalmazottjainak bérét, s lesi, csurrant-cseppent-e valamit az éppen aktuális kabinet települése fejlesztésére. A Boc-kormány új találmánya: a pénzek központosításával járó decentralizáció fából vaskarika, mint majdminden eddigi intézkedésük. Építeni, fejleszteni nem tudnak, így szétzúzzák azt is, ami eddig még úgy-ahogy működött.