Beindulhat a rendőrtisztképzés (Magyar fiataloknak is)

A rendőri, határőri, csendőrségi, tűzoltósági és levéltárosi szakokról van szó. Örömmel, mondom, mert valóban áttöréssé fejleszthető ez, ha az akadémia és a belügyminisztérium nem egyszeri gesztusnak szánja, hanem e helyeket ezentúl rendszeresen évről évre meghirdeti, mi több, szaporítja. Mert azért, valljuk be, ahhoz képest, hogy több száz ilyen rendőrtisztre lenne szükség az ország magyarlakta vidékein, e szám egyelőre nem nagy.

Az első fecskéknek azonban már most felhívnánk a figyelmét arra, hogy nem akármilyen karrier elébe néznek, hiszen több megyében, városban, településen kerülhetnek az élre is, ha beérik annak a szemléletváltozásnak a gyümölcse, melynek szerény kezdeteit ma e helyek meghirdetésében üdvözölhetjük.

Lapunk kérdéseire az alelnök elmondotta, még nem mérték fel, hány magyar rendőrtisztre és pláne közrendőrre lenne szükség, ezért hadd siessünk segítségére. Ha csak a három székely megye szükségletét próbáljuk meg felbecsülni, nyugodtan elmondhatjuk a mai létszámok ismeretében és annak alapján, hogy a magyarok aránya még mindig legfeljebb tíz százalék körül mozog: egyedül a Székelyföldön legalább háromezer magyar rendőrségi alkalmazottra lenne szükség, a képzési arányokat tehát ehhez kellene igazítani. Beszámítva azt is, hogy nagy hátrányt kell behozni, a fenntartott helyek számának kezdetben még magasabbnak kellene lennie. Ha az erdélyi szükségletekkel is számolunk, nézetem szerint e számot nyugodtan megszorozhatjuk kettővel vagy hárommal. Igazán fonák helyzet ugyanis, hogy a második világháború utáni rendszer tudott magyarokból rendőrséget felépíteni a Székelyföldön, az új pedig húsz év alatt sem tudta leépíteni azt a torzulást, melyet a ceausizmus hozott létre a hetvenes-nyolcvanas években, s mely a belügyi szolgálat, a karhatalom teljes elrománosításával oda juttatta e szerveket, hogy mára a nyelvismeret hiánya alapfeladataik ellátásában is akadályozza őket. Az alelnök szerint szerepel a tervek közt, hogy a kolozsvári rendőrlíceumban jövőre szintén fenntartsanak helyeket magyar pályázók részére. A két évvel ezelőtti kampány, amikor magyarokat toboroztak rendőri szolgálatra, százak jelentkezését eredményezte, az érdeklődés hát meglenne. Nem csoda, biztos munkahelyet, kiemelt jövedelmet jelent a szakma, és társadalmi megbecsülést, miként mondja.

Igaza van. Ezen túlmenően a többség és kisebbség viszonyának alakulására lenne üdvös hatással, azt mondanám, erkölcsileg kiemelten hálás feladat hárulna a magyar rendőrökre és tisztjeikre, ez külön jutalma lenne a magyar alkalmazottnak. Várjuk hát az újabb jó híreket a felmérés és a helyek számának bővítését illetően. Addig is örömmel közölnénk, amit egyelőre nem tudni: a kizáró jellegű első próbákon átjutott-e az az egyelőre feliratkozott 15 Hargita, 2 Arad és 9 Maros megyei fiatal, akiről tudnak az ügyvezető elnökségen, de a teljes listát még nem ismerik. Mint ahogy arra is számítunk, a magyar fiatalok már jelentkezéskor garanciát kapnak arra, hogy Erdélyben, szülőföldjükön vagy annak közelében, magyarok által lakott területeken várja őket leendő munkahelyük.