Szentgyörgybarát Harry Tavitian

,,Régi barátok vagyunk Klárával — mondta el Tavitian —, így telefonhívása után természetesen azonnal beírtam a határidőnaplómba: június 30., Sepsiszentgyörgy. Az sem okozott különösebb problémát, hogy alig egy hónapja jártam erre Cserei Csaba barátommal. Inkább úgy tekintem, hogy egyfajta adósságot rovok le ezekkel az örvendetesen sűrűsödő szentgyörgyi fellépésekkel. A nyolcvanas években évi két-három alkalommal koncerteztem itt egy sokkal nagyobb teremben, de mindig zsúfolt nézőtér előtt. Ez azóta sajnálatos módon elmaradt."

Tavitian külön kiemelte Kiss Béla tanár-képzőművész szerepét Sepsiszentgyörgy nyolcvanas évekbeli dzsesszhangulatának kialakításában. ,,Általa ismerkedhetett meg több szentgyörgyi generáció is a dzsessz segítségével a szabadság érzetével" — fogalmazott a művész, aki a Ceauşescu-éra politikai elszigeteltségében is képes volt szinkronban maradni a világszerte formálódó zenei-művészeti trendekkel.

,,Harry csodálatos ember — jelentette ki Tamás Klára. — Volt életünkben egy olyan periódus, amikor valamennyi koncertjére elkísértem, bárhol is rendezték is azt az országban. Vagy ha Bukarestben koncertezett, akkor már reggel feljött hozzám, és a koncert kezdetéig beszélgettünk, ké­szültünk az estére." A művésznő szerint Tavitian művé­szete is átalakulóban az utóbbi időben, feldolgozásai egyfajta monumentalitáshoz közelednek. Erre lehetett bizonyíték az a két szvitt is, amely a koncert zárásaként a Kájoni-kódexből, illetve Bartók Béla hat táncából inspirálódva varázsolta el a sepsiszentgyörgyi közönséget.