Félévi mérlegünk (Sportélet)

Ezenkívül van egy Európa-bajnoki ezüst-, egy Balkán-bajnoki szintén ezüst- és egy magyar bajnoki bronzérmünk — a birkózó Estera Dobre, Kanabé Szilárd, illetve Vass László Hunor jóvoltából.

Jön is mindjárt az első kérdés: jó ez a félévi teljesítmény, vagy sem?

A vélemények megoszlanak. Attól függenek, ki milyen szemüveggel nézi. Anélkül, hogy boncolgatnánk ezeket a véleményeket, szögezzük le: mindeniknek megvan a maga igaza! Különösen, ha magyarázni kell azt a bizonyos bizonyítványt... Még szerencse, hogy nincs számonkérés, mert a lelkiismereti önvizsgálat már régen nem divat.

Na de azért hadd nézzük meg ezen éremgyűjtemény összetételét, nézzük, korosztályonként, sportáganként hogyan oszlanak meg:

felnőttek: 5 arany-, 7 ezüst-, 16 bronzérem

ifjúságiak: 19 arany-, 13 ezüst-, 25 bronzérem

gyerekek: 4 arany-, 8 ezüst-, 9 bronzérem.

A sportágankénti megoszlás (nyolc sportág járult hozzá az éremgyűjtéshez):

— birkózás: 14 arany-, 5 ezüst-, 8 bronzérem

— dzsiudzsicu: 4 arany-, 13 ezüst-, 18 bronzérem

— atlétika: 4 arany-, 4 ezüst-, 3 bronzérem

— torna: 3 arany- és 3 bronzérem

— cselgáncs: 1 arany-, 3 ezüst-, 3 bronzérem

— karate: 1 arany-, 2 ezüst-, 2 bronzérem

— hegymászás: 1 aranyérem

— duatlon: 1 ezüstérem

— asztalitenisz: 2 bronzérem

— kosárlabda: 1 bronzérem.

A legeredményesebb éremszerző sportolók: Blázer Imola (atléta, Sepsi ISK) 3 arany-, 1 ezüstérem, Vlej Zsombor (tornász) és Tatár Andrea (birkózó) — mindkettő Sepsi ISK — 2—2 arany, Gáll Domokos (cselgáncs, Kézdivásárhelyi Nagy Mózes Sportklub) 1 arany-, 1 ezüst-, 2 bronzérem...

Ami pedig a sportegyesületek hozzájárulását illeti, csak azt mondhatjuk, mindössze 8 (nyolc) igazolta munkáját: Sepsiszentgyörgyi MSC, Sepsiszentgyörgyi ISK, Sepsi BC, Sepsiszentgyörgyi Master Karate Club, Sepsiszentgyörgyi Shoto Team Karate Club, Sepsiszentgyörgyi Aluta SK, Sepsiszentgyörgyi Adrenalin SE, Kézdivásárhelyi Nagy Mózes Sportklub.

Nos, lehet mérlegelni. Tegye ezt mindenki saját belátása, véleménye, értékskálája szerint. Mert mi tagadás, nem lehet észrevétlenül hagyni azt, ami közvetlen környezetünkben zajlik — a sport terén is, hiszen, mint annyi más, a sport is közügy. Várjuk véleményeiket, szívesen közöljük, a jóérzés és a sportszerűség szellemében.

A mi véleményünk szerint el kell gondolkodni azon, hogy csak 1 (egy) világversenyen (Európa-bajnokságon) szerzett érmünk, csak 4 (négy) felnőtt korosztályú bajnokunk és csak hét éremszerző egyesületünk, klubunk van. Miért a sok csak? Hiszen öt városunk van, a sportigazgatóság nyilvántartásában sok egyesület, klub szerepel, és akkor még nem említettük a szakemberek —testnevelő tanárok, edzők, oktatók — számát. Sokan vannak, nagyon sokan. Na de hiába „sok az eszkimó, ha kevés a fóka". A korosztályok érmeit figyelve meg kell kérdeznünk városainkat, önkormányzatainkat: miért nem biztosítanak a sok érmes, tehetséges fiatalnak bizonyítási lehetőséget, azaz olyan egyesületeket, amelyekben a fiatalok felnőttekként is hódolhassanak kedvenc sportjuknak? S itt nem csupán az egyéni sportokra — atlétika, birkózás, cselgáncs, karate... — gondolunk, hanem a csapatsportokra, vagy ha így jobban hangzik, a sportjátékokra, mint a kosárlabda (Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen ez nem gond, de a többi városban, ahol kihasználatlanok a sporttermek, ott lépni kellene ez irányban), a kézilabda, a labdarúgás, melyeknek gazdag hagyományuk van, s melyek nagyon kötődnek a helységek lakosságához. Ez utóbbi kettő Sepsiszentgyörgyre és Kézdivásárhelyre is vonatkozik!!! Sepsiszentgyörgyön például három egyesület foglalkozik a labdarúgóutánpótlás-neveléssel, és nincs egy ember elé való felnőttcsapat!!! Itt valami nagyon hibádzik. De nagyon! Mintha nem volna sportvezetőségünk, mintha nem pályázna senki a sportigazgatói székre...

Reméljük — elvégre a remény hal meg utoljára —, eredményesebb lesz — és minden tekintetben! — a már megkezdett második fél évünk. Úgy legyen.