Sokszorosan függő ­függetlenség (Pénzügyi törvény)

,,Tavaly szeptemberben még a személyes kisvállalkozások (PFA) gazdaságélénkítő hatásáról értekezett a szakmának szánt pénzügyi közlöny, most pedig mintha ennek a vállalkozói formának a teljes ellehetetlenítése lenne a cél" — összegezte benyomásait Debreczeni János, a Könyvviteli Szakértők és Hites Könyvelők Testülete (CECCAR) Kovászna megyei fiókjának elnöke. Valóban, első látásra a kisvállalkozók adóterheinek egyértelmű növeléséről szól a 2003/571-es pénzügyi törvény sürgősségi kormányrendelet formájában történt kiegészítése. Míg korábban a munkaadók és a független tevékenységek alanyai adóterheinek csökkentése volt a bejelentett cél, most azzal homlokegyenest ellenkező a változtatások filozófiája.

A rendelet első pontja kimondja, hogy bármilyen független tevékenység függővé minősíthető, ha eleget tesz a következő feltételek valamelyikének: ha a vállalkozó bármilyen alárendeltségi viszonyban áll a megrendelővel, illetve a jövedelem kifizetőjével; ha tevékenysége során a vállalkozó a megrendelő/kifizető infrastruktúráját veszi igénybe; ha a vállalkozó csak fizikai vagy szellemi képességével járul hozzá a tevékenységhez, de saját tőkével nem; ha a megrendelő kiszállási hozzájárulással segíti a vállalkozót tevékenységében; ha a megrendelő/kifizető állja a vállalkozó pihenőszabadság vagy betegszabadság jellegű juttatásait; ha bármilyen más elem felmerül, amely a vállalkozó függőségi viszonyát tükrözi.

A fenti kritériumrendszer első négy pontja elsősorban azokra az esetekre érvényes, amikor egy gyakorlatilag alkalmazotti státusnak megfelelő tevékenységért járó juttatást kisvállalkozói formában fizetett ki a munkavégzőnek. Az utolsó pont azonban semmissé nyilvánítja az objektívnek szánt mércét, s gyakorlatilag összemos valamennyi független típusú tevékenységet a szerzői jogok gyakorlásától a szolgáltatói kisiparosi tevékenységig.

A módosítások legfontosabb, zsebbevágó következménye, hogy gyakorlatilag minden kisvállalkozót nyugdíjbiztosítás befizetésére „ítél". A végrehajtási útmutató hiányában gazdasági-könyvelési szakértők is csak nagyon óvatosan értelmezik a rendelkezéseket, de úgy tűnik, legfeljebb a szolgáltatói jellegű kisiparosi tevékenységek „ússzák meg" a társadalombiztosítási járulék fizetését. Ennek indoklásaként értelmezhető ugyanis a rendelet azon kitétele, amely szerint kivételt képeznek a szakmai tevékenységből származó jövedelmek.

Az intézkedéstől 76 millió lejes pluszbevételt remél a kormány — tudhattuk meg Mihai Şeitan munkaügyi miniszter bejelentéséből. Az azonban a tárcavezető mondandójából sem derült ki egyértelműen, hogy jövedelmi szinttől függetlenül alkalmazandó-e az új járulékfizetés vagy az országos bruttó bérnek — újabb kérdés: a Háromszéken májusban regisztrált 1218 lejes vagy a 2000 lejt meghaladó országos szint-e a mérce? — megfelelő öthavi összeg után.

Jelenleg 500 000 egyéni kisvállalkozás szerepel a pénzügyi nyilvántartásban, 70 000 szabadúszó és további 50 000 szerzői jogi szerződés alapján tevékenykedő magánvállalkozó. Az érvényes rendelkezések értelmében a munkaszerződések esetében a munkaadónak a bruttó bér 20,8 százalékát kell befizetnie társadalombiztosítási járulékként, a munkavállalónak pedig 10,5 százalékot. A személyes kisvállalkozások és egyéb hasonló vállalkozói formában tevékenykedők így 31,3 százalékos járulékbefizetésre kényszerülnek.

A szakemberek a hónap végéig további pontosítást remélnek a szaktárcától, akárcsak a banki kamatadó esetében. Úgy tűnik ugyanis, hogy ez utóbbi tekintetben nem a rendelet életbelépésétől számolnák fel a banki betétek kamatainak adómentességét, hanem valamennyi érvényben levő banki lekötéses kamat esetében érvényesítik a 16 százalékos adókulcsot.