Fájhat Sólyom búcsúajándéka

Megakaszthatja Sólyom László köztársasági elnök a kormány adóátalakítási elképzeléseit, hiszen a beterjesztett csomagban több aggályos passzus is található. Ebbe a körbe tartozik a végkielégítéseket terhelő extra adó és a pénzügyi szervezeteket sújtó különadó is. Előbbivel kapcsolatban az sem védi meg feltétlenül a jogszabályt, hogy annak elfogadhatósága érdekében a kormány az alkotmányt is módosítaná. A benyújtott alkotmánymódosítás kiegészítené egy bekezdéssel a hatályos szöveget, vagyis azt, hogy mindenki „köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni".

A kiegészítés szerint állami vagy állami tulajdonú intézménynél ,,a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében a törvény az adott adóévtől kezdődően külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg". Ezzel azonban csak annyi biztos, hogy lehetőség van extra adót kivetni. Annak azonban 98 százalék a mértéke a benyújtott salátatörvény szerint — plusz a kifizetőt is terheli 27 százalék egészségügyi hozzájárulás —, ami adott esetben ellentmondhat annak a passzusnak, amely a jövedelemviszonyoknak megfelelő közteherviselésről szól. A 98 százalék ugyanis változatlanul túlzó.

Ám nem ez az egyetlen probléma. Az alkotmánymódosító ugyanis jó erkölcsbe ütköző módon megszerzett jövedelmekről beszél, ehhez képest a 98 százalékos adót taglaló passzusok szót sem ejtenek erkölcsökről, vagyis azt papíron nem emiatt vezetik be. Arról nem is szólva, hogy kérdéses, mennyiben ütközik jó erkölcsbe, ha egy alkalmazott vagy vezető a törvényben meghatározott módon megkötött munkaszerződése révén végkielégítést kap. Ebben az esetben ugyanis az a törvény vet fel erkölcsi aggályokat, amely ezt lehetővé teszi. A pénzügyi szervezetek adójával kapcsolatban sem szűntek meg a korábban pedzegetett aggályok. A probléma itt legfeljebb az adó mértéke lehet, hiszen a bankszövetség a 2006-tól bevezetett banki különadónál ellőtte muníciójának java részét. Akkor az alkotmánybíróság nem találta problematikusnak, hogy az állam szektoradót talált ki — ilyen azóta is volt a Robin Hood-adó esetében —, és azt sem találta megalapozottnak, hogy annak megállapítása visszamenőleges hatályú lenne.

Ugyanakkor le kell szögezni, hogy az akkor bevezetett bankadó éves szinten a tervek szerint 36 milliárd forintot hozott volna a konyhára 2006-ban és 25-öt 2007-ben. Ehhez képest a most beterjesztett verzió 120 milliárd forint adóterhet állapít meg éves szinten — és napirenden tartja a korábbi 13 milliárdos adót is. Egy 1991-es ügyben hozott döntés szerint a mérték csak akkor vet fel alkotmányossági kérdést, ha az adó ,,olyan túlzott mértékű, hogy már nem is a célt valósítja meg, hanem az adóalany ellehetetlenülését idézi elő".

Ha a köztársasági elnök utolsó intézkedései egyikeként szintén aggályosnak találja a passzusokat, többféleképpen cselekedhet. Nem írja alá, és visszaküldi megfontolásra az országgyűlésnek. Ez praktikusan egy-két hét csúszást jelent, hiszen a javaslatot változatlanul is elfogadhatja a ház. Ezzel persze a kihirdetéshez kötődő módosítások is csúsznak, így például a devizahitelek tiltása is.

A másik megoldás szerint az alkotmánybíróságnak utalja a törvényt Sólyom, amelyet addig nem hirdetnek ki, amíg az alkotmánybíróság nem dönt. Ez azonnali napirendre vétel mellett is több hetet vesz igénybe. Ezzel elég rosszul járna a kormány, hiszen ebben az esetben nemcsak az inkriminált részek maradnak talonban, hanem a teljes csomag. Vagyis így sem társaságiadó-csökkentés, sem illetékmentesség nem lesz egy ideig — ráadásul a bankadó első részletének befizetési határidején még nem lesz hatályos a törvény.