Bálványosfürdői körséta

A Transzszilvánia-oldal felé szerpentinező meredek út gyalázatos állapotú. Egyébként ez a hegyoldal mozgalmas, eleven élettől duzzadó, de az Ibolya-forrásig már nem merészkedem fel. Sajnálom a kocsit. A kiborított szemeteskukák látványától hideglelést kap az ember, de ezeken hamar átnéz, mert tekintetét elkapják a jómódra valló, egyre inkább palotaméretűvé hízó villák. Némely porta előtt magas támfalak, olyan masszívaknak tűnnek, mintha a Várhegy egészét kellene megtartaniuk.

Az Istvána vendégfogadónál hosszabban időzöm. A kézdivásárhelyi vállalkozó, akinek nevét viseli a szálló, SAPARD-pályázati pénzzel és az építéshez szükséges önrész előteremtésével nem átépítette, hanem újjáépítette a szétrohadt egykori motelt. Az igényes építészeti kivitelezésű vendégfogadó zártkörű rendezvények lebonyolítására is vállalkozik. Elegáns nagyterme hatvan személy befogadására alkalmas. Hat két- és háromágyas szobával, a három kulcsos ház pedig két kétszemélyes és két háromszemélyes szobával rendelkezik. A kis faházak egész sora várja a vendégeket. Fürdőszobák, közös fürdőmedencéjük is van. A hagyományokhoz igazodó és modern menü a kínálatban. A háromévesnél kisebb gyerekek ingyen szállhatnak meg, a hétévesek harmincszázalékos kedvezményt élvezhetnek.

Ottlétem alkalmával ürességtől kongott az épület. Az udvarias pincér azzal mentette a helyzetet, hogy előző nap a kézdivásárhelyi Rotary Klub tartott rendezvényt, s a következő napra is előjegyzett csoportot várnak.

Annyi bizonyos, hogy a civilizált körülményeket biztosító rangos vendégfogadó forgalmát nem alapozhatja a Transzszilvánia-oldal lakóira, akik családi és baráti körben sütnek-főznek. A szolgáltatásukat igénybe vevő helybeliek az italféleségeket is házi forrásokból teremtik elő. És a lenti szolgáltatások is elszívják az átmenő forgalmat.

Az Istvána fogadó udvarán faragott cserefa oszlop emlékeztet az egykori motelben induló bálványosi szabadegyetem huszadik évfordulójára. Ez a Kárpát-medencei jelentőségű nagyrendezvény aztán áttette helyszínét Tusnádfürdőre, ahol az elszállásolásra, vendégfogadásra jobb feltételeket tudtak biztosítani. Én esélyt látok arra, hogy a Büdös-hegy nyergében levő négycsillagos Grand Hotel Bálványos szálló és a bálványosfürdői Istvána vendégfogadó visszahódítja ezekre a szimbolikus helyekre a tusványosi rendezvénysorozat egy részét. Ezt az elképzelést érzelmi okok is aládúcolják, Németh Zsolt és kézdivásárhelyi baráti köre sütötte ki, hogy kellene valami, a felvidéki — szlovákiai — magyar—magyar találkozókhoz hasonlatosat szervezni ezen a szimbolikus helyen is, amelynek mondaköre a nyelvterület egészén közismert. Orbán Viktor a kezdetektől híve és éltetője volt a rendezvénynek, amelyet minden bizonnyal miniszterelnökként és pártvezetőként is támogat, személyes részvételével is emeli ennek rangját.

A Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor a Gyurcsány-korszak magyarságot emésztő éveiben is a magyar polgári oldal szellemi kisugárzásának alkalma volt, sem az ellenrendezvények, sem a lejáratási kísérletek nem tudták elakasztani.

Az Istvána vendégfogadó a civilizált vendéglátás oázisa Bálványosfürdőn.

A Transzszilvánia-oldallal szöges ellentétben áll a lepusztult Csiszárfürdő. Nevét — a fiatalok kedvéért mondom — a terület egykori tulajdonosától, a kézdivásárhelyi Csiszár famíliáról kapta. A jómódú család egykori építkezéseiről legendák is életre keltek. Ezek a Csiszár-oldal egykor mozgalmas életével együtt elhamvadtak. A Gorgán Szálloda, vendéglő és büfé az ebek harmincadjára jutott. Ablakai betörve, a vasazat letépve, az épület állaga is megy tönkre. A mellette levő, piramis alakú épületek is erre a sorsra jutottak. A hegyoldal egykori ebédlőépülete is tönkrement. Fölötte a nagyméretű gyógyvizes fürdőmedence épülete is szétrohadt. Valamikor, amikor a mi fiatalkorunkban ,,tetőzött az ifjúsági probléma", László Gyuszi, a színház híres prímása a fürdőmedence peremén szorongatta a szárazfát, és elhúzta a másnaposságból gyógyulni kívánó fürdőzőknek a nótáját.

Ennél az épületnél mostani utamon nem merészkedtem feljebb. Tavaly jártam arra. A híres fürdőmedencék gerendabélése szétrohadt, alaktalan pocsolyákká változtak az egymás tőszomszédságában bugyborékoló, különböző színű és vegyi tulajdonságokkal rendelkező források. A hegyoldal legfelső szintjén a két nagy medence állapota is siralmas.

A kilencvenes években bekövetkezett privatizációk áldozata lett a Csiszárfürdő. A megyei tanácsnak magát a jelenséget kellene megvizsgálnia, és szerintünk parlamenti szinten törvénnyel köteleznie a mindent szétrohasztó, az épületeket ebek harmincadjára juttató tulajdonosokat a helyzet orvoslására, vagy pedig más megoldást keresnie a tulajdonosi státus megváltoztatására, előnyhöz juttatva a helyi érdekeltségeket. Szerintünk ezeket az épületeket helyi vagy megyei tanácsi érdekkörbe kellene bevonni.

Az elhanyagolt, szétrohadó épületek jelenleg az ország szégyenei. És ez általános jelenség. Láthatjuk Borszék vagy Előpatak esetében is, hogy micsoda rombolásra képes az új tulajdonosi szerkezet.

Ezért örvendetes, ha a helyi vállalkozások révén születik egy-egy Istvána vagy Daragics típusú turisztikai szolgáltatási egység.

Jó lenne viszont, ha nagyobb érdeklődés övezné ezeket. Mert vendégkör nélkül vállalkozások mehetnek tönkre.