Uruguay—Hollandia 2—3 (1—1) (Elődöntő)

A hollandok kezdték jobban a találkozót, és a 4. percben már ziccerig is eljutottak: Sneijder beadását Muslera rosszul öklözte ki, Kuyt lövése azonban a kapu fölött szállt el. A folytatásban is az európaiak irányították a találkozót, de a nagyon jól záró uruguayi védelemmel nem tudtak mit kezdeni. A dél-amerikai defenzíva feltöréséhez egy holland védő kellett, hiszen a 18. percben Van Bronckhorst óriási bombával vette be Muslera kapuját úgy, hogy a 35 méterről ellőtt labda a bal felső pipában állt meg (0—1). Az első félidő hátralévő részében egy picit visszahúzódtak a narancssárgák, ezt pedig az égszínkékek használták ki. A 41. percben Forlán cselezgetett a hollandok térfelén, majd középről, mintegy 28—30 méterről a kapu közepébe bombázott (1—1). A szünetet követően mindkét együttes a védekezéssel volt elfoglalva, így kissé visszaesett az összecsapás színvonala. A 67. perctől azonban felpörögtek az események a pályán. Akkor Forlán szabadrúgását kellett szögletre kitornásznia Stekelenburgnak. A 70. percben Sneijder az uruguayi 16-oson belül bűvölte a labdát, majd kapura lőtt, a laszti azonban megpattant az egyik védő lábán, és Muslera mellett a jobb kapufáról a hálóban állt meg (1—2). A 73. percben az összezavarodott dél-amerikaiak újabb döfést kaptak: Kuyt beívelését Robben közel 10 méterről a kapu jobb oldalába fejelte (1—3). A 86. percben Hollandia tovább növelhette volna előnyét, de Robben gyenge rúgása Muslera kezében landolt. A véghajrában egymást követték az uruguayi támadások, az egyik végén pedig másodszor is megzörgött Stekelenburg hálója. A 92. percben a dél-amerikaiak gyorsan végeztek el szabadrúgást, ami után Pereira 16 méterről, laposan a jobb alsó sarokba csavarta a labdát (2—3). Jó iramú és látványos gólokkal teletűzdelt meccs után megérdemelten jutott döntőbe Hollandia, amely 25 mérkőzés óta veretlen.