A haza vezetői (Magasles)

De amit az utóbbi napokban az árvíz sújtotta területeken produkáltak, mégis, mindenfajta előítéletünket elmélyítve, elborzasztó és rémületes volt. Egy ideig, noha Moldvában már dühöngött a Szeret — egyébként minden esztendőben legalább kétszer kiönt, ennek ellenére állandóan késlekednek a szabályozásával, noha már van terv, és nem építtették meg azokat a gátakat sem, amelyek többé-kevésbé megvédhették volna az áradó vizeknek kiszolgáltatott falvakat —, a kormány egyszerűen nem is vett tudomást róla, aztán amikor már tele voltak a mogulok televíziói a nemzeti katasztrófa részletezésével, és halálesetekről is jöttek a hírek, és síró, kesergő kitelepítettek panaszkodtak az égnek, mivel az ország vezetői nem voltak sehol, hogy előttük önthessék ki szívüket, Boc miniszterelnök megindult, s az árvíz sújtotta helyszínekre vezényelte minisztereit is. Berceanura panaszkodtak is a népek, mivel szóba sem állt velük, Boc sem nagyon, de ő legalább mindenkinek mindent megígért, többször hangsúlyozva, hogy az állam építőanyagot biztosít a megsemmisült házak újjáépítéséhez. Hogy erre honnan lesz pénz a több sebből is vérző állami költségvetésből, még nem világos, ma vitatja a kormány. Megjelent a veszélyeztetett területeken Elena Udrea is, az egyik faluban, ki sem szállva luxusautó-csodájából, csokit osztogatott a gyerekeknek, másutt kiszállt, gumicsizmájában tapicskolt a sárban és az iszapban, de legalább mindenkihez volt néhány jó szava. S ez sem kevés. Blaga belügyér praktikus ember lévén kidolgoztatta Galac védelmét, s azonnal válságstábot hozott létre, melynek következtetéseit a néhány nap múlva ébredő és helikopterével országában ide-oda száguldozó Băsescu elnök megkérdőjelezte, mondván, hogy a számítások hibásak. Băsescu államfőt sokan hiányolták, nem lehet tudni, napokig hol volt, megjelenésében sem volt sok köszönet, veszekedett (!) az árvíz sújtotta falvak szerencsétlen és panaszkodó lakosaival, hazugoknak (!) nevezte őket, kifejtette, hogy az ő elnöksége alatt úgyszólván mindent megtettek a veszély elkerüléséért. A háttérben az elárasztott falvak házait s a vízben tapicskoló, siránkozó embereket láttuk, akiknek éppen most mosta el a víz mindenüket. Miért nem kötöttek biztosítást, reccsent rájuk Băsescu, és visszaült országjáró helikopterébe. Nemhogy biztatta volna a károsultakat, urambocsá!, együttérzéséről biztosítva őket, idegesen és elfogadhatatlan hangnemben beszélt velük, még a reményt is ,,megölve", ami még pislákolt a szívekben, mert kitől is reméljenek valamit a balszerencsések, ha nem hazájuk általuk választott vezetőitől.

A nagy kérdés tehát nem is az, hogy mikor lesz pénz végre árvízvédelemre, hanem az, hogy Romániának mikor lesznek olyan vezetői, akik felismerik, hogy a megelőzésre, folyószabályzásokra, gátépítésekre szükség van. Erre egyelőre várnunk kell, akár a kánikulára.