Virágos városunkért

— Kérlek, mindenekelőtt a „múltadról" beszélj. Honnan érkeztél, hol dolgoztál eddig?

— Csíkszentdomokoson születtem egy rendtartó székely faluban ezelőtt bő 61 évvel. Elemi iskoláimat szülőfalumban, a középiskolát Tordán, a kertészeti egyetemet Bukarestben végeztem. Szakdolgozatomat a kolozsvári Palocsay Kutató­intézetnél írtam, illetve itt sajá­títottam el a gyakorlati kertészetet. Különösen az erdélyi gyümölcsfajták metszésmódját tanulmányoztam. 1975 őszétől Sepsiszentgyörgyön élek. Szakmai pályafutásom nagyon szerencsésen alakult, mivel a kertészet valamennyi területén dolgozhattam. A zöldség- és gyümölcsfeldolgozó és -raktározó vállalatnál technológusként kezdtem, majd zöldségtermesztő farmer, később zöldség- és gyümölcstermesztő főmérnök voltam a megyei zöldség- és gyümölcsforgalmazó vállalatnál. De voltam növényvédelmi szakmérnök is a megyei növényvédelmi szolgálatnál. Hét keserves évet tartok számon, amelyet a megyei gabonaforgalmazó vállalatnál főigazgatóként húztam le, de erre nem szívesen emlékezem, mert nem sikerült megakadályoznom a vállalat maffiaszerű privatizálását. Ezért inkább lemondtam erről a tisztségről... Néhány éve a város dísznövénykertészetében dolgozom. A kérdésben előforduló dicséret nemcsak engem illet, a város „felvirágoztatásának" érdeme többünké. Döntő szerepe volt ebben a város előbbi és jelenlegi vezetőségének.

— Az Erzsébet park látványos átalakuláson ment át. Ezt még tanácstagságom idején megtervezték, majd több vonatkozásban változott a terv. Melyek ezek a változások, és mi várható a továbbiakban?

— Az Erzsébet park átalakítását személyesen vezettem, arra törekedtem, hogy az eredeti növényzetből minél többet megmentsek, és a megadott látványtervet is teljesítsem. Mivel nem akartam a meglévő és megmenthető fákból egyet sem kivágatni, az eredeti tervtől eltérő ültetési rendszert alkalmaztunk. Ez gyakorlatilag úgy alakult, hogy hagytam magam a megérzéstől és ,,a park szellemétől" vezetni. Emiatt magammal is sokat viaskodtam. Nem mondom, hogy az elvégzett munka tökéletes, mindent lehet másként és még jobban is csinálni. A park átalakítása még nincs befejezve. Pénzhiány miatt a csobogókat, a szökőkutat, a kertészpavilont és a tó vízforgató szűrőberendezését még nem tudtuk kivitelezni, de ami késik, nem múlik. Folytatjuk a sziklakert és a virágos pázsit telepítését. Aztán az agg, korhadt gesztenyefákkal is kell valamit kezdenünk. Csak néhány életveszélyes fát szeretnék kivágni, a többit különböző metszési módszerekkel felújítani. Ebben a műveletben is ,,a park szellemére" szeretnék hagyatkozni.

— A város más zöld területei is gondozottabbak, színesebbek. Nyilván, ehhez a te szakmai felkészültséged mellett embereid is hozzájárultak. Hány alkalmazottja van a kertészetnek, és hogyan tervezed meg napi munkájukat?

— Már említettem, nagyon jó szakembereink vannak. Igaz, szakmai képzésükre is nagy gondot fordítunk. Mert változik a korral a kertészeti divat is, és ha erre nem figyelünk, lemaradunk. Mivel megvan a megértés, az irányítás is könnyű. Kertészetünk a városgazdálkodási igazgatósághoz tartozik, amelynek Bíró László az igazgatója és Miklós Zoltán az aligazgatója. E szakterülethez tartozik a technikai részleg is, amely a közterületek infrastruktúrájával foglalkozik. A városi kertészetben a parkőrökkel és a közvécé gondozóival együtt összesen 34 ember dolgozik. A szakmunkások irányítását Bardócz Otília technikus, Dániel Teréz, Kocsis Antal csoportfelelősök és jómagam végezzük.

— Még mindig vannak elhanyagolt, elburjánosodott, tömbház körüli területek. Mi az elképzelés az itt élő fák gondozásával, sok helyen a lakók brutális csonkítását szenvedik meg?

— A tömbházak környékének gondozásáért a lakótársulások felelnek. Ha nem tudják vagy nem akarják a munkát elvégezni, önkormányzati határozat alapján pénzért a Tega Rt. is megteszi. Ha a lakók egyik változatot sem vállalják, akkor — ugyancsak önkormányzati határozat alapján — bírságolással lehet őket erre kényszeríteni. Az utóbbi időben a lakótársulások nagy része eleget tett e kötelezettségének, a Tega munkája pedig látványos. Ezért őket elismerés illeti. Mi a közterületek gondozásáért felelünk, de minden tavasszal ingyenes dísznövénykiosztással hathatósan támogatjuk az erre érdemes lakóközösségeket. Lehetőség szerint a fák metszését is elvégezzük nekik.

— Végül beszélj a kitüntető diplomáról. Ez kötelez is; immár nem lehet vissza-, csak előremenni. Az oklevélnél talán értékesebbek városunk lakóinak dicsérő megszólalásai. Örülsz ezeknek a visszajelzéseknek?

— Éppen a fent említett munkálatainkért és a lakótársulások támogatásáért kapta meg Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala az országos elismerést. Úgy történt, hogy valamikor tél végén, tavasz elején a Prais Alapítvány elküldött egy kérdőívet, amelyben az általunk elvégzett munkálatokat kellett felsorolni. Miután ezt kitöltöttem és visszaküldtem, meg is feledkeztem az egészről. Június elején értesítettek egy elektronikus levélben, hogy országos elsők lettünk a növénytelepítési mozgalomban. Mivel az értesítést Úrnapján kaptam, az isteni gondviselés kegyelmének tartom az elismerést, és örvendek annak, hogy társaimmal együtt részesülhettem belőle. Alázattal, meghatódva vettem át a Kiválósági Oklevelet és az első helyezésért járó trófeát. Közben lelki szemeim előtt azok a pillanatok is leperegtek, amikor begipszelt lábbal, kezemben mankóval irányítottam a parkosítást. Itthon a fogadtatás igen vegyesre sikeredett, hallani lehetett még olyan rosszindulatú megjegyzéseket is, hogy más tollával ékeskedem. Pedig csak egy megtisztelő feladatnak tettem eleget, amikor a városháza nevében átvettem, illedelmesen megköszöntem, és Sepsiszentgyörgyre hoztam egy országos első díjat. A végén még restellni kezdtem magam, hogy ilyen megbocsáthatatlan „gaztettre" vetemedtem...