Meddig lesz rekorder a svájci frank?

A piacon csak találgatnak: folytatódhat ez a folyamat? A frank hirtelen drágulásának közvetlen oka egyszerű és egyszeri: a Svájci Nemzeti Bank két héttel ezelőtti heti monetáris politikai értekezletéről kiadott közleményéből kihagyta a határozott és feltétlen ígéretet az egy éve tartó, masszív nyílt piaci beavatkozások folytatására, miután ,,jórészt elmúltnak" tekinti a deflációs veszélyt. A frank már korábban megindult felfelé, május elején is rekordot döntött, akkor még csak eurónként 1,4004-es árfolyamon. A múlt heti hivatalos állásfoglalás aztán igazi rohamot váltott ki, a befektetők rögtön ráugrottak a svájci valutára. Az egyenlet másik, talán még fontosabb eleme az euró sorsa nem csak a frankkal, hanem az összes többi valutával szemben. Az euró tizenegy éves történetében először majdnem két évig gyengült — az 1999. január elsejei, 1,1747 dolláros kezdettől a 2000. októberben elért 0,8225 dollárig —, majd nyolc éven át erősödött a 2008. júliusban elért 1,6038 dollárig. Az európai pénznem tavalyi csúcsa 1,5145 dollár volt, idei mélypontja eddig a június 7-én elért 1,1876 dollár. Vagyis a kilengés kisebb a történelmi szélső értékeknél, és az euró végig megbízhatóan a dollárparitás fölött maradt — csakúgy, mint nyolc éve, 2002. július óta mindig —, és most is közelebb van történelmi csúcsához, mint történelmi mélypontjához.

Hosszabb távon mégis meglehetősen bizonytalanok a kilátások, ugyanis az euró több vonzás és taszítás között fog alakulni. Leértékelő hatásuk lehet a módfelett felduzzadt államadósságok csökkentésére mostanában EU-szerte meghirdetett megszorító programoknak, más oldalról erősítheti az eurót, amennyiben csökkenti a törlesztési nehézségek kockázatát, növeli a keresletet az állampapírok iránt. A jelenleg megválaszolhatatlan kérdés az, mi nyom többet a latban: a gazdasági lassulás vagy a bizalom javulása, azaz miképp alakul az egyensúly ugyanannak a politikának a negatív és a pozitív hatása között? (az mti.hu nyomán)