Lélekvándorlás

Hároméves barátság köti össze őket, s családi kapcsolatokat teremtettek minálunk — tudtuk meg Szabó Mária klubvezetőtől, aki már úgy érzi, hogy ,,itt is itthon vannak". Szabó Ferenc, a szövetség elnöke kimondta: mintha jóvátenni akarnák december 5. történelmi igazságtalanságát, és bebizonyítani nekünk, hogy a megtévesztettek mellett sok millió igazi magyar él, aki a határok nélküli nemzeti integrációt akarja, eggyé lenni az erdélyiekkel, eggyé a székelyekkel. Ez a nyugdíjasok egyfajta lelkiismeret-vándorlása. A szentgyörgyiek már túl vannak az ez évi szolnoki viszonttalálkozón. Szabó Mária elmondta, hogy számukra a legnagyobb öröm és meglepetés az a határtalan vendégszeretet, amiben itt részesültek. Ez az igazi testvériség — mondta, és arra törekszik, hogy ezzel a céllal bővítse a kapcsolatot a magyarországi nyugdíjasokkal, akik végül is nagyapák-nagyanyák, és van, lesz közük ahhoz, hogy befolyásolják az unokák hadát, meggyőzzék arról, hogy mennyivel nagyobb a lelki hozadéka egy erdélyi útnak, az erdélyiekkel való barátságnak, mint például egy kalandos sátorozásnak. És a barátkozás folytatódik: meghívták a szentgyörgyieket a jövőben sorra kerülő Országos Magyar Nyugdíjas-találkozóra.

Néhány nap múlva hasonló érzést tapasztaltam, amikor az Egri Térségi Integrált Szakképző Központ (Tiszk) nagyobb, érettségihez közeledő diákjai, az őket kísérő pedagógusok elmondták, hogy ismerkedés, kapcsolattartás és -teremtés céljából járták Erdély és Székelyország földjét, a magyar—magyar kapcsolatot akarják ápolni. Túl a táj szépségein, túl a látványos teremtett örökségen a kapcsolatot keresték, és mint mondták, e-mail és postacímek lapulnak zsebeikben, hogy erősödjék és élő legyen a magyar fiatalság kapcsolata, hogy itthon érezzék magukat Erdélyben, miként az itteniek is a magyar hazában, mert az ilyen kapcsolatok kölcsönösen megtartanak.