Málnásfürdő (Eltűnt borvizek nyomában)

Málnásfürdőn még ez sem történt meg. Ez egyik olyan háromszéki gyógyfürdőnk, amely igazságtalan és állandóan változó tulajdonjogi helyzete miatt romba dőlt, s most indulni készül A borvíz útja program alapján. Hogyan, miképpen, és van-e jelenleg olyan és annyi természetes gyógytényezője, amire bátran és azonnal támaszkodhat a közeljövő?

A régi málnásiak látták-tudták, hogy borvizek törnek fel a Somos patak fejében és az Olt melletti kaszálókon, s hogy azok gyógyhatással rendelkeznek. Igen ám, de ahol ezek a felszínre jutnak, az Imreh család kaszálóterülete volt. Osztozkodás révén került a hely az egyik lány, Imreh Honoráta tulajdonába. Lábáztatókat, fortyogókat, bugyogó fürdőmedencéket építtetett ide az új tulajdonos, de mert hamarosan Semsey Tamás 1848-as honvédtiszt felesége lett, a hely Semseyné bugyogója nevet kapta. Minekutána felette jót tettek a fortyogók a meggémberedett lábaknak, a területet megvásárolta és értékesíteni kezdte a málnási erdő-közbirtokosság. Egyre több látogatója lett a helynek, jeles tudósok ,,vegybontották" a gyógyvizeket, a magyar ezredévi események küszöbén, egy Ötvös nevű brassói gyógyszerész ügyködése révén, a gyógytényezők (ásványvíz, mofettagáz, gyógyiszap, gyógyklíma) gazdaságos kihasználása céljából megalakult a Siculia részvénytársaság.

Ettől kezdve külön utat járt a fürdőkúra, külön utat az ásványvizek palackozóipara. Előbbi az 1989. utáni privatizáció áldozata lett. A meleg fürdő, mofetták és források részben romokban hevernek, utóbbiak egy részét sokadik tulajdonosai birtokolják, működtetik (s mint hírlik, szívesen túladnának rajta). Egyik a Perla Covasnei néven palackokba kerülő asztali víz, a másik a téli álmot alvó híres-neves Mária (Malnaş) egykori palackozó.

A gyógyforrások túlnyomó része (Herceg-forrás, két mofetta, a Központi- és Viktória-forrás, a meleg fürdő kaptációs rendszere, a Lábáztató vagy Bivalyferedő, a gyógyiszaptelep) az egykori tulajdonos, az Olt Kereskedelmi Rt.-től magánkézbe került, de semmi baj, mert borsos áron visszavásárolhatja a régi vagyont a málnási önkormányzat, és miért ne mentené az ősi székely vagyont a megyei tanács, ha lesz rá elegendő pénzalapja!

A községi tulajdonban lévő területen, ahol megkezdték a kezelőközpont építését, csupán két kis hozamú gyógyvízforrás (Ilona és Mioara) fakad, a többiek (Somosi borvíz, Padi I. és Padi II.) messzibb esnek Málnásfürdő központjától. A lakosság a két kis hozamú gyógyvízforrást és az egykoron palackozott Központi forrás vizét használja, a többinek egy része eltűnt, vagy más helyen tört a felszínre. Hogy milyen értéket képviselnek ezek a vízelőjövetelek, arról könyvtárra menő tudományos dokumentáció tanúskodik.

Hogy az élményfürdő jövője egyelőre megkérdőjelezett, az egyértelműen nem a helyi önkormányzat csődje, hanem a gazdasági válság okozata. Az a gyógyászati kezelőközpont azonban, amelynek alapjait már betonozzák, meleg szénsavas ásványvízfürdők formájában szeretne tüneti kezelést ajánlani a szív-érrendszeri megbetegedésekben szenvedőknek. Nos, ehhez jobb hozamú ásványvíztömegre van szükség. Ezek után méltán feltevődik a kérdés: igen, de honnan? A régieket (meleg fürdők kaptációja) csak befektetés árán lehetne felújítani, új fúrt kutakról nem beszél a krónika, arra pénz kell, és végrehajtása időbe telik. A központban a rendszerváltás előtt lemélyített fúrások nem jártak eredménnyel. Biztos vízre csak a vasútállomás környékén és az Olt lankáján lehetne számítani, ahol biztató eredményekkel zárultak az 1989 előtt elvégzett geofizikai kutatások. Nem lenne aggasztó a helyzet, ha A borvíz útja előtanulmánya ezeket is figyelembe vette volna. A gyógyfürdőhöz szükséges vízmennyiséget sem hozama, sem pedig vegyi összetétele alapján nem nyújthatja a két közeli és már említett Ilona—Mioara ikerforrás. Ezek csak ivókúrára alkalmasak, és a lakosság, a vidék közfogyasztását kell szolgálniuk. A magánterület vízfeltöréseit is igénybe lehet venni, de ezek egy része állami monopóliumként kezelt, s csak a hivatalos formaságok betartása révén lehet használatba venni.

A málnásfürdői kezelőbázis épül-emelkedik, a gyógytényezők egy részének biztosítását végül is valamilyen úton-módon meg kell oldani. Marad a: hogyan, honnan, miképpen?