Băsescu ezer napja

A félelnöki köztársaság kissé szűk neki, s főként azt rosszallja, hogy Románia alkotmánya értelmében nem menesztheti a kormányt, ezért kénytelen együtt élni a kormányzó liberális párttal, holott legalább kilencszáz napja legszívesebben útilaput kötött volna talpukra. Ráadásul, mikor politikai ellenfelei rájöttek, hogy a parlament elbánhat az államfővel, megpróbálták megbuktatni. Bakot lőttek. A népszavazás kudarcából a Băsescu-ellenes koalíció annyit tanult csupán, hogy az államfő sérülékeny, kiszolgáltatott, cselekvési területe meglehetősen behatárolt, s ennek fényében megtalálták a leghatékonyabb fegyvert is ellene: elszigetelni az elnöki palotába, s hagyni, hogy jöjjön-menjen, beszéljen, tervezzen, mert cselekedni ugyanvalóst keveset tud. Illetve két területen mégiscsak megmutatta erejét, jelen pillanatban ő felügyeli a titkosszolgálatokat és Daniel Morar korrupcióellenes főügyész által az igazságszolgáltatás bizonyos szegmentumait is. És e két terület az, mely jégre is viheti, illetve viszi Băsescut. Az ugyanis szemmel látható, hogy a titkosszolgálatok neki dolgoznak, nem épp ortodox eszközökkel szerzett adatokkal látják el. Ami meg a korrupcióellenes nagy harcát illeti: annak nemcsak bosszúszaga van, nemcsak az látszik, hogy dróton rángatja az ügyészeket, hanem másfél év után elmondható: alig tudnak konkrét eredményt felmutatni. Băsescunak ellenben nem tesz jót, hogy két rossz emlékű intézményt ural, s innen a folyamatos vád ellene: egyeduralomra tör, elnöki köztársaságról álmodik, s a demokratákat, liberális-demokratákat akár ölben is bevinné a hatalomba.

Nem tagadhatjuk, az elmúlt ezer nap alatt az államfőnek sikerült néhány rendhagyó pozitív eredményt is elérnie, hivatalosan, a parlamentben elítélte a kommunista rezsim bűneit, több mint másfél millió iratcsomót átadatott a SZIVOT-nak, kiállt a román nyelv oktatási módszertanának megváltoztatása mellett, megzavarta kissé — igaz, csak az ellentáborban — az üzletemberek mértéktelen vagyonszerzési vágyát, maga mellé tudta állítani az elitértelmiség és a civil társadalom egy részét, s ami a legfontosabb: a lakosság bizonyos rétegei őt látják az igazság letéteményesének. Nem elég!