Dancs Annamari Budapestre szerződött

Itáliai útja után magyarországi, szlovákiai és ukrajnai fellépé­sek következnek, majd augusztus végén ismét Kanadába megy, ahol tíz koncertet tart. Dancs Annamari számára azonban most az a legfontosabb, hogy meghívást kapott a Budapesti Operettszínházba, a felújított A csárdáskirálynő című operettben Stázi szerepét alakítja Oszvald Marika, Kerényi Miklós Má­té, Peller Ká­roly partnereként. „Ez nagyon nagy újdonság, egy új fejezet az életemben; a bukaresti operett-előadásaim után eljutott a hírem Budapestre, kértem egy meghallgatást Kerényi Miklós Gábor igazgatótól, éppen Stázit kerestek. Jókor voltam jó helyen, boldogan elvállaltam, mert ez komoly kihívás és egy olyan felkérés, aminek nem lehet ellentmondani." Bukarestben románul énekelt, A csárdáskirálynő és a Marica grófnő szubrettszerepeit alakította, sokat tanult, egyebek mellett „kőkemény akrobatikus táncelemeket", de nagyon jó iskolának tartja.

Dancs Annamari szerint a Budapesti Operettszínház a műfaj európai fellegvára (operetten kívül musicalt is játszanak), A csárdáskirálynő bemutatója már 2008-ban megvolt, a mostani, felújított változat első előadása október 7-én lesz. „Első lépésként ez egy nagyon hálás szerep az operettirodalom legnagyobbjának tartott darabban, olyan helyen lehetek, ahol évente ötszáz előadáson négyszázezer néző fordul meg, mindig telt ház van." A szerepek többsége hármas szereposztású, „egy igazi gyár van a színfalak mögött". „Minden nagyon profin működik, a Budapesti Operettszínházban Andrew Lloyd Webber híres musicaljei mellett olyanokat is bemutattak, mint a Mozart!, az Elisabeth, és most legújabb a Rebecca, ezt a marosvásárhelyi származású Béres Attila rendezte."

A könnyűzenét sem akarja hanyagolni, „operettet 2007 óta énekelek, azóta párhuzamosan elfér egymás mellett a két különböző műfaj, viszont ez egy más világ, ami magával ragad, amitől függővé válsz. A könnyűzenében megvannak a dalok, kiállsz a színpadra, elénekeled, a közönséggel szorosabb, közelebbi kapcsolatot tudsz teremteni, az operettben minden lépés koreografált, jelentősége van, de itt olyan oldalamat tudom megmutatni, amit a könnyűzenében nem." Egy szubrettnek ugyanis táncolnia kell, egyszerre kell operaénekesnek és színésznek lennie, „nagyon komplexek a szerepek, nagyon sok mindenre kell odafigyelni, ezért is kihívás ez számomra". Úgy véli, erdélyi viszonylatban énekesnőként, amit a könnyűzenében lehetett, azt elérte, míg az operett esetében „egy fővárosban, egy nagyobb színháznál vagy, azért is lehetőség, mert tovább lehet lépni, vannak újabb feladatok, nincs az a veszély, hogy betokosodsz és elfásulsz".

Noha egyre több időt tölt nagyvárosokban ― eddig Bukarestben, ezentúl Budapesten ―, Dancs Annamari azt mondja, „mindig székely lány maradok, amíg van repülő és autó, ingázom a két főváros és Szentgyörgy között". „Szeretek ide hazajönni, feltöltődöm. Jó mindenütt, de azért itthon levegőt szívni, átmosni az agyat mindennel felér, mert szép a színházak körüli csillogás, jó az a pörgés, ami a fővárosban van, de hosszú távon nagyon fárasztó." Emellett fontosnak tartja vinni a Székelyföld hírét, azért is, mert ez a hely „nagyon sokat adott nekem, megtanított küzdeni, arra, énekesnőként szívemből akarjak előrejutni".