Nyugodt-e Románia hős népe?

Ezen csodálkozik Henri Paul, Franciaország bukaresti nagykövete is, aki egy interjúban megdöbbenve szögezi le, mialatt hazájában már 2006—2007-ben jöttek az elkerülhetetlen megszorító intézkedések, a világgazdasági válság hatását tompítandó, Romániában semmi ilyesmit nem tapasztalt.

Hát igen, mi mindig fordítva ülünk a lóra, amikor mások már megszorításokkal tesztelték a lakosság tűrőképességét, Romániában megtöbbszörözték az akár pazarlónak is nevezhető állami kiadásokat, növelték a közszférában dolgozók számát. Ezt most (meglehetősen fejetlenül) elkezdték leépíteni, de ez csak még kaotikusabbá teszi a helyzetet.

Visszatérve a címben kiugratott kérdésünkre, a nagykövet őszintén megdöbbent azon, hogy mennyire nyugodt a romániai lakosság, Franciaországban ilyen helyzetben, ilyen brutális megszorító intézkedések hatására, amelyek ellehetetlenítik az életüket, milliók vonultak volna az utcára. Hét végén, ha nem is milliók, de néhány száz felháborodott tüntető hujjogással adott kifejezést nemtetszésének, követelve a kormányfő azonnali lemondását. Emil Boc, lila ingében, kiszállt kocsijából, szóba elegyedett az elégedetlenkedőkkel, szerinte egy politikai ellenfele, az egyik kerületi polgármester küldte oda őket, amit a tüntetők felháborodottan tagadtak, mire a kormányfő veregetni kezdte a vállukat. (Romániában a konszenzus alapja a vállveregetés…) A hujjogás nem szűnt, a lila ing sem segített.

Ajaj, hol van már a tavalyi hó és a varázslatos lila fények, amelyek oly sikeresen befolyásolták az elnökválasztás eredményét. Azóta Băsescu államfő is bírálja a kormányt, egyre elégedetlenebb teljesítményükkel, s kedves, szép szokása szerint kihátrál népszerűségét veszített kormánya és egykori pártja mögül.

Ami a lakosság nyugalmát illeti, úgy gondoljuk, a nagy tüntetések, munkabeszüntetések, országos sztrájkok évada közeleg, bármennyire is próbálnak lavírozni a dörzsölt szakszervezeti vezetők, a jelenlegi romló helyzetben nem tehetnek mást, be kell tölteniük küldetésüket, és az elégedetlenkedők élére kell állniuk, hiszen előbb-utóbb, velük vagy nélkülük, de kivonulnak tízezrek, akár százezrek is az utcára. Ne feledjük, csak az elkövetkező hónapokban fogják érezni, mit is jelentenek az elvonások és a bércsökkentések…