A közvilágítás kezdetei (Sepsiszentgyörgy képekben)

Az utcák, terek éjszakai megvilágítását, akárcsak azok takarítását, karbantartását vagy a piaci rendszabályok betartásának ellenőrzését versenytárgyalás útján lehetett a tanácstól elnyerni. A bérlőknek rendszeresen jelentést kellett tenniük a végzett munkáról, tevékenységüket a tanács tagjai ellenőrizték. Idézetek a beküldött jelentésekből: 1871. február ,,10-én a Liboczban levő két lámpa a szél mián már 10 órakor ki volt aludva" 1872. február 2.: ,,január 21-től bézárólag 26-ig így öt éjszakán át mikoris teljes holdvilág volt az éjszakai világítás be volt szüntetve." 1871. március 1.: „Mind a 27 lámpa égett 24 nap." Az erőfeszítések ellenére szeles, esős időben megtörtént, hogy csupán néhány gázlámpa pislákolt városszerte, így az esti közlekedés még a főutcákban sem volt veszélytelen. Íme, hogy vélekedik a kivilágítatlan utcákról a Nemere újságírója 1878-ban: ,,Aki pedig csúszó-mászó állattá nem akar lenni, őrizkedjék estve főleg a Libocz utcában megjelenni úgy gyalog, mint szekérrel. Ki a sétatéren lakik, az igyekezzék napvilágnál hazajutni, hogy a másikban való ütközés kellemetlenségeit elkerülje." Akadt azonban, aki nem kerülte el. Az esetet a Székely Nemzet 1891. évi 116. szá­má­ban olvashatjuk: ,,Trágyahordó szekér dőlt fel tegnap a Csíki utca torkolatához közel s a trágya ott maradt éjjelre is. Éjfél körül a nagy sötétségben két bérkocsi beleütközött, s mind a kettő feldőlt, az egyik oly szerencsétlenül, hogy a benne ülő nő a lábát törte. A trágyát ma reggel hordták el…"

Sepsiszentgyörgy villanyvilágítással való ellátásának gondolata először 1892-ben, Potsa Jó­zsef főispánsága alatt fogalmazódott meg. Akkor részvénytársasági alapon szerettek volna nemcsak villanyvilágítást, de artézi kutat és gőzfürdőt létesíteni. 1896-ban Gödri Ferenc polgármester újból előterjesztette a javaslatot, az ajánlatok, tervezetek (1896, 1897, 1900, 1903) kivitelezése mindannyiszor akadályokba ütközött. 1900-ban ifjú Nagy Elek is sikertelenül kért koncessziót a város közvilágítására. Ő ugyan tapasztalata miatt is jogosult lett volna erre, lévén hogy gőzfürdőjében áramfejlesztőt használt. Végül a Ganz cég ajánlatát fogadták el kisebb módosítással, amelyet 1907-ben az illetékes hatóságok jóvá is hagytak. A villanytelepet a Rét utcában (ma Bánki Donát) a mai teniszpályánál építették fel. Így történt, hogy 1908. ,,…május 4-én, hétfőn este gyúltak ki először az utcákon és magánházakban a villamos lámpák. Az egész közönség nagy örömmel és megelégedéssel fogadta székely városunk haladásának, fejlődésének az új és ragyogó hírnökeit. Nem is csoda, mert az eddig nyomorúságos petróleumlámpák után ― melyek leltár szerint 94-en voltak, de begyúlás, betörés, szél és eső miatt átlagban 60-nál több nem igen pislákolhatott egyszerre közülük ― most egyszerre 200 darab 16―16 gyertyafényű izzólámpa és 4 ívlámpa gyúlt ki az utcákon és tereken, s az addig legsötétebb messze eső Felszeg utcába is felhatolt a fény…" (Gödri Ferenc polgármester jelentéséből.)

1908. május 2-án készítette Gere István azt a dokumentumértékű felvételt a Szabadság tér délkeleti sarkán (ahol ma az unitárius templom áll), amely a 19. század utcá­jának nélkülözhetetlen tartozékai, az utcai gázlámpák korának hangulatát idézi fel. Az utolsó lámpagyújtogató címet adta a képnek, ugyanis — amint már említettük — két nappal később Sepsiszentgyörgyön beindult a villanyvilágítás. Mindaddig naponta, az est közeledtével a polgármesteri hivatal szolgája, Falka Béni — neve Gere jóvoltából maradt ránk — és gyermekei létrával és petróleumos kannával elindultak, hogy a forgalmasabb utcákon felállított mintegy száz, egyenként hat gyertyafény erősségű, oszlopokra vagy épületek falára erősített gázlámpát meggyújtsák. A lámpát zárt üvegkalitkák védték széltől, esőtől.